Oldal 174 [174]
(4) Miután ebbe beleegyeztek, Püthagorasz a római hadvezér elé járult, de
megbízatása mindössze arról szólt, hogy szervezze meg a tárgyalást a Zfürannosz
és a fővezér között.
(5) Quinctius összehívta a haditanácsot, és mivel mindenki úgy nyilatkozott,
hogy meg kell adni a lehetőséget a tárgyalásra, kitűzték a napot és a helyszínt.
(6) Miután csekély fegyveres kísérettel megérkeztek a köztük középtájt elterülő
dombokhoz, co/orsaikat mindkét oldalról jól látható őrhelyen hagyták, (7) majd
leereszkedtek a síkságra — Nabisz válogatott testőreivel, Ouinctius pedig fivére,
Eumenész király, a rhodoszi Szószilasz, az akháj Arisztainosz és néhány katonai
tribunus kíséretében.
31.
(1) A rürannosz, akinek szabad választást engedtek, hogy akar-e elsőként be¬
szélni, így szólt:
, Litus Ouinctius és ti, többi jelenlévők! Ha magamtól is rá tudnék jönni,
hogy miért üzentétek és kezdtétek meg ellenem a háborút, szó nélkül kivártam
volna szerencsém alakulását. (2) Így azonban nem bírtam magammal: mielőtt
elpusztulnék, mindenáron meg kell tudnom, miért. (3) Hiszen, Herculesre, ha
ti olyan emberek volnátok, mint állítólag a karthágóiak, akiknek a szövetségi
hűség sem szent, akkor nem csodálnám, hogy abból sem csináltok nagy ügyet,
miként jártok el velem szemben. (4) De amikor rátok nézek, látom, hogy róma¬
iak vagytok, akik az isteni dolgok közül a szerződéseket, az emberi világban a
szövetségi hűséget tartjátok a legszentebbnek. (5) Ha pedig magamba nézek,
remélem, ugyanaz az ember vagyok, akit államom nevében — a tobbi spartaihoz
hasonlóan — ősi szerződés, személy szerint pedig barátság és szövetség köt hoz¬
zátok,! amelyet nemrég a Philipposz elleni háborúban újítottunk meg.
(6) Igen ám — mondjátok —, de én ezt megsértettem és semmissé tettem azzal,
hogy hatalmamban tartom Argosz városát. (7) Hogyan védekezzem ezzel a
váddal szemben? A tényekre hivatkozzam-e vagy a helyzetre? A tények kétsze¬
resen is igazolnak engem. Először is, Argosz lakosai maguk hívtak be és adták
át nekem városukat, így csak átvettem azt, nem pedig elfoglaltam. Másodszor:
! Nabisz állításával kapcsolatban nehéz tisztázni az igazságot. A rómaiak 210-ben, Pelopsz
uralkodása idején kötöttek szövetséget Spártával. Igaz, hogy Livius Nabiszt Kr. e. 205¬
ben, a phoinikéi békével kapcsolatban a rómaiak oldalán említi (XXIX. 12. 14), de később,
a 197-ben létrejött általános megállapodás ismertetésében (X.X.XII. 39. 140. 4) már nem
beszél ilyen szövetségről. Nabisz , szövetséges és barát" státuszáról nem tudunk semmit,
így kérdéses marad, hogy ő vagy Flamininus ferdíti-e el a valóságot.
2 V6. XXXII. 38.
173