Page 164 [164]
OCR
ríteni, és nyilvánvaló volt, hogy ez utóbbiak nem tudnak sokáig ellenállni, ha idejében nem segít rajtuk. (3) A consulban azonban olyan akaraterő és rátermettség lakozott, hogy a legkisebb feladattól a legnagyobbig mindent egymaga vállalt és végzett: nemcsak kigondolta és elrendelte, amire éppen szükség volt, (4) de többnyire ő maga is hajtotta végre. Senkivel szemben sem gyakorolta fővezéri hatalmát keményebb szigorral, mint saját magával szemben: (5) igénytelenségben, virrasztásban, a fáradalmak vállalásában a legegyszerűbb katonákkal kelt versenyre, és semmiféle előjogra nem tartott igényt a seregben, rangját és hatáskörét nem számítva. 19. (1) Turdetaniaban Publius Manlius praetornak sok nehézséget okoztak a haborúban az ellenség által — mint már említettem — felfogadott keltibér zsoldosok. Ezért a praetor levélben kért segítséget a consultól, aki odavonult légióival. (2) Amikor odaért, a turdetanusok és a keltibérek külön táboroztak. A rómaiak azonnal kisebb csatározásokat kezdtek a turdetanusokkal, előőrseiket támadva, és még a megfontolatlanul vállalt összecsapásokból is mindig győztesen tértek vissza. (3) A keltiberekhez a consu/ katonai tribunusokat küldött, hogy targyaljanak velük, és terjesszenek eléjük háromféle ajánlatot, amelyek közül választhatnak. (4) Az első úgy szólt, hogy ha hajlandóak átállni a rómaiakhoz, kétszeresét kapják annak a zsoldnak, amelyben a turdetanusokkal megállapodtak. (5) A második: ha hazavonulnak, állami szinten biztosítékot kapnak arra, hogy nem vonják őket felelősségre, amiért a rómaiak ellenségeihez csatlakoztak. (6) A harmadik: ha mindenképpen folytatni akarják a háborút, határozzák meg ők a helyet és időpontot, amikor megvívják vele a döntő csatát. (7) A keltibérek egy nap gondolkodási időt kértek. Tanácskozásuk igen viharosan zajlott le, mivel turdetanusok is voltak köztük, így nem is tudtak semmiféle döntésre jutni. (8) A rómaiak, noha bizonytalan volt, hogy békében vagy háborúban állnak-e a keltibérekkel, éppúgy hordták az utánpótlást az ellenség földjeiről és településeiről, mintha béke volna, sőt tízes csoportokban gyakran a keltibérek sáncai mögé is bejártak, mintha egyéni fegyverszünettel kölcsönös árucsere-egyezményt kötöttek volna. (9) A consul, mivel nem tudta ütközetre kicsalogatni az ellenséget, először néhány könnyen mozgó co)orsszal benyomult fosztogatni a még érintetlen területek egyikére, (10) majd arra a hírre, hogy a keltibérek minden málhájukat és felszerelésüket Seguntiában hagyták, odavonult, hogy megostromolja a várost. (11) De miután semmivel sem tudott hatni rájuk, kifizette a zsoldot nemcsak a saját embereinek, de a praetor katonáinak is, és egész seregét a praetor taboraban hagyva hét coZorsszal visszatért a Hiberushoz. 163
