Page 161 [161]
OCR
szorongatott helyzetbe, és rettegve nézegettek vissza a hátulról támadó coforsokra. (11) Amikor a vasgerelyek és phalaricak' elhajitasa utän kardot räntottak, szinte elölről kezdődött az ütközet. Már nem a távolból, láthatatlan helyről érkező lövedékek ütöttek váratlan sebeket, hanem ember ember ellen folyt a küzdelem, amelyben már csak az erő és a bátorság számított. 15. (1) A consul azzal öntött erőt fáradt embereibe, hogy a második vonalból harcba indította a tartalékban várakozó co/orsokat. (2) Így új arcvonal keletkezett. A pihent katonák új hajítófegyverekkel támadtak a kimerült ellenségre, szilaj rohamukkal úgy visszavetették őket, mintha ék alakban támadtak volna, majd szétszórták és megfutamították őket, azok pedig fejvesztve rohantak a földeken át táboruk felé. (3) Cato látva, hogy mindenütt fut az ellenség, visszavágtatott a tartalékban várakozó II. légióhoz, és parancsot adott, hogy a hadijelvények induljanak meg előtte, a katonák pedig gyors menetben nyomuljanak előre az ellenséges tábor megostromlására. (4) Ha valamelyik katona túlságos buzgalmában megelőzte egységét, ő a sorok között odalovagolt és rávert a gerelyével, a tribunusoknak és centurióknak pedig megparancsolta, hogy fenyítsék meg. (5) A tábor ostroma már megkezdődött, a védők kövekkel, karókkal és különféle lövedékekkel próbálták a rómaiakat elűzni a sánctól. A pihent légió érkezésekor az ostromlók harci kedve megnőtt, az ellenség pedig még elszántabban védte a sáncot. (6) A consul áttekintette a terepet, hogy ott törjön be, ahol a legcsekélyebb az ellenállás. Eszrevette, hogy a bal oldali kapunál kevés a védő: ide vezette a II. légio princepseit és hastatusait. (7) Tamadasukat a kapunal allo előőrs nem tudta feltartóztatni, a többiek pedig látva, hogy az ellenség már a sáncon belül van, és oda a tábor, eldobálták hadijelvényeiket és fegyvereiket. (8) Ott mészárolták őket a kapuknál, mert a szűk helyen összezsúfolódva elakadtak. A II. légió emberei hátulról kaszabolták az ellenséget, a többiek a tábort rabolták ki. (9) Valerius Antias azt írja, hogy ezen a napon több mint 40 000 ellenséges katona esett el. Maga Cato, aki bizonyára nem kisebbíti a saját dicsőségét, anynyit mond, hogy sok embert vágtak le, de számadatot nem ad meg. 16. (1) [Úgy tartják, Cato aznap három elismerésre méltó döntést hozott. Az első az volt, hogy seregével kerülőt tett, és olyan helyen bocsátkozott ütközetbe, ahol ! Vö. XXI. 8. 10-12. 160
