Page 161 [161]
szorongatott helyzetbe, és rettegve nézegettek vissza a hátulról támadó coforsokra.
(11) Amikor a vasgerelyek és phalaricak' elhajitasa utän kardot räntottak, szin¬
te elölről kezdődött az ütközet. Már nem a távolból, láthatatlan helyről érkező
lövedékek ütöttek váratlan sebeket, hanem ember ember ellen folyt a küzdelem,
amelyben már csak az erő és a bátorság számított.
15.
(1) A consul azzal öntött erőt fáradt embereibe, hogy a második vonalból harc¬
ba indította a tartalékban várakozó co/orsokat. (2) Így új arcvonal keletkezett.
A pihent katonák új hajítófegyverekkel támadtak a kimerült ellenségre, szilaj
rohamukkal úgy visszavetették őket, mintha ék alakban támadtak volna, majd
szétszórták és megfutamították őket, azok pedig fejvesztve rohantak a földeken
át táboruk felé.
(3) Cato látva, hogy mindenütt fut az ellenség, visszavágtatott a tartalékban
várakozó II. légióhoz, és parancsot adott, hogy a hadijelvények induljanak meg
előtte, a katonák pedig gyors menetben nyomuljanak előre az ellenséges tábor
megostromlására. (4) Ha valamelyik katona túlságos buzgalmában megelőzte
egységét, ő a sorok között odalovagolt és rávert a gerelyével, a tribunusoknak és
centurióknak pedig megparancsolta, hogy fenyítsék meg.
(5) A tábor ostroma már megkezdődött, a védők kövekkel, karókkal és kü¬
lönféle lövedékekkel próbálták a rómaiakat elűzni a sánctól. A pihent légió ér¬
kezésekor az ostromlók harci kedve megnőtt, az ellenség pedig még elszántab¬
ban védte a sáncot. (6) A consul áttekintette a terepet, hogy ott törjön be, ahol a
legcsekélyebb az ellenállás. Eszrevette, hogy a bal oldali kapunál kevés a védő:
ide vezette a II. légio princepseit és hastatusait. (7) Tamadasukat a kapunal allo
előőrs nem tudta feltartóztatni, a többiek pedig látva, hogy az ellenség már a
sáncon belül van, és oda a tábor, eldobálták hadijelvényeiket és fegyvereiket.
(8) Ott mészárolták őket a kapuknál, mert a szűk helyen összezsúfolódva el¬
akadtak. A II. légió emberei hátulról kaszabolták az ellenséget, a többiek a tábort
rabolták ki.
(9) Valerius Antias azt írja, hogy ezen a napon több mint 40 000 ellenséges
katona esett el. Maga Cato, aki bizonyára nem kisebbíti a saját dicsőségét, any¬
nyit mond, hogy sok embert vágtak le, de számadatot nem ad meg.
16.
(1) [Úgy tartják, Cato aznap három elismerésre méltó döntést hozott. Az első
az volt, hogy seregével kerülőt tett, és olyan helyen bocsátkozott ütközetbe, ahol
! Vö. XXI. 8. 10-12.
160