pedig, amikor két praezor, egy consul és három római sereg tartózkodik Hispá¬
niában, a karthágóiaknak pedig tíz éve híre-hamva sincs ezekben a provinciák¬
ban, elvesztettük uralmunkat a Hiberuson innen fekvő terület fölött. (9) Fegy¬
verrel és bátorsággal kell visszaszereznetek, és rá kell kényszerítenetek ezt a népet
— amely fel-fellazad, ha kedve tartja, de a kitartó küzdelemre képtelen —, hogy
ismét felvegye a lerázott igát."
(10) Nagyjából így buzdította őket, majd kihirdette, hogy a következő éjjel
az ellenséges tábor ellen vonulnak. Azzal elküldte katonáit, hogy egyenek és
szedjék rendbe magukat.
14.
(1) Éjféltájban, miután madárjóslatot kért, felkerekedett, hogy tetszése szerint
választhassa meg a terepet, mielőtt még az ellenség észrevenné. Csapataival
megkerülte az ellenséges tábort, majd hajnalban, miután felállította csatasorát,
három co)borsot közvetlenül a sáncok alá küldött. (2) A barbárok elcsodálkoztak,
hogy kerülhetett a római vezér a hátuk mögé, és ők is rohantak a fegyvereikért.
(3) Közben a consu/ így szólt embereihez: , Katonák, csakis saját bátorságotok¬
ban bízhattok; mindent elkövettem, hogy ez így legyen. (4) Közöttünk és tábo¬
runk között ott az ellenség, mögöttünk az ellenség földje fekszik. A legdicsőbb
egyúttal a legbiztonságosabb is: ha bátorságotokban van minden reményetek."
Ezután visszarendelte a cohorsokat, hogy színlelt menekülésükkel előcsalják a
barbárokat. (5) Úgy i is lett, ahogy remélte. Az ellenség abban a hitben, hogy a ró¬
maiak félelmükben hátrálnak, kirontott a tábor kapuján, és fegyveresei elözönlöt¬
ték a tábor és a római csatasor között szabadon maradt területet. (6) Mialatt to¬
longva igyekeztek arcvonalukat kialakítani, a consw/, aki mar mindent előkészített
és elrendezett, rajtaütött rendezetlen soraikon. Először a lovasokat vetette be a két
szárnyról, de ezeket a jobbszárnyon azonnal visszaverték, és pánikszerű visszavo¬
nulásukkal a gyalogosok között is rémületet okoztak. (7) A consul ezt látva paran¬
csot adott, hogy két válogatott coors kerülje meg az ellenség jobbszárnyát, és
bukkanjon fel a háta mögött, még mielőtt a gyalogos csatasorok összecsapnak. (8)
Miután ezzel ráijesztett az ellenségre, ismét helyreállt az ütközetben a római lo¬
vasság riadalma miatt megingott egyensúly. A jobb szövetséges a/a gyalogsága és
lovassága azonban annyira megzavarodott, hogy egyeseket a consulnak saját kezű¬
leg kellett megragadnia és visszafordítania az ellenség felé.
(9) Így, amíg hajítófegyverekkel harcoltak, az ütközet egyenlő esélyekkel folyt,
de jobboldalt, ahol a rémült menekülés kezdődött, a rómaiak csak üggyel-bajjal
tudtak helytállni. (10) A balszárnyon! és szemközt azonban a barbárok kerültek