Oldal 155 [155]
sétől? Neked, csak mert férfi vagy, akár a lótakaród is lehet bíbor, de házad
asszonyának nem engeded, hogy bíbor felsőruhát viseljen — vagyis pompásabban
öltözteted a lovadat, mint a feleségedet? (4) Bár a bíbor esetében, amely kopik
és elhasználódik, úgy látom, ha nem is teljesen indokolt, de talán még védhető
ez a csökönyösség; de az arannyal, amelynek értékéből legfeljebb a megmunká¬
lás költségei vonódnak le, miért fukarkodtok annyira? Hiszen, ahogy ti is ta¬
pasztaltátok, az arany inkább befektetés, mind a magánemberek, mind az állam
számára.
(5) A consul azt állította, nem alakul ki vetélkedés az egyes asszonyok között,
ha egyiknek sincs semmije. De Herculesre, az összes római asszony számára
milyen fájdalmas és megalázó lesz látni, hogy a latin szövetségesek asszonyai
bezzeg hordhatják a számukra tilos ékességeket, (6) azok bíborban-aranyban
páváskodva kocsikáznak végig a Városon, ők meg ott talpalnak mögöttük, mint¬
ha amazok városai birtokolnák a főhatalmat, nem pedig Róma! (7) Az ilyesmi
még egy férfi lelkét is megsebezné. Mit gondoltok hát, milyen hatással lesz a
gyenge nőkre, akik apróságokra is olyan érzékenyek? (8) Számukra elérhetetlenek
a tisztségek, a papi hivatalok, a diadalmenet, a kitüntetések, tiszteletajándékok,
háborús fegyverzsákmány. (9) Apolt külső, szép ruhák, csinos megjelenés — a nők
számára ezek a hivatali jelvények, ebben lelik örömüket, erre büszkék, ezt nevez¬
tek öseink a »nök Ekessegenek«. (10) Mi mást vetnek le, ha gyászolnak, ha nem
a bíbort és aranyat? Mit öltenek fel újra, ha letelt a gyász?" Mivel emelik az öröm¬
ünnepek és hálaadások fényét, ha nem a szokásosnál ékesebb öltözetükkel?
(11) Ha az Oppius-törvényt eltörlitek, nyilván nem tilthatjátok majd el őket
bármitől, amit most a törvény tilt meg számukra, és kevésbé lesznek hatalma¬
toknak alávetve leányaitok, feleségetek, vagy akár nővéreitek. . . (12) Az asszonyok
nem szabadulnak a szolgaságból, amíg övéik élnek, de az özvegységgel, árvaság¬
gal járó szabadságtól ők maguk is borzadnak. (13) Azt szeretnék, hogy ruház¬
kodásukat inkább a ti akaratotok, ne a törvény szabályozza. Ti pedig tartoztok
nekik azzal, hogy hatalmatok és gyámságotok alatt, ne pedig rabszolgasorban
tartsátok őket, és inkább az ,apám" vagy , férjem", mint az , uram" megszólítást
várjátok el tőlük.
(14) Gyülôletkelté szavakat hasznält az imént a consul, amikor asszonyi láza¬
dást és kivonulást emlegetett. Nyilván az a veszély fenyeget, hogy mint hajdan
a felbőszült köznép, ők is megszállják a Szent Hegyet vagy az Aventinust!! (15)
Mivel ők a gyengébbek, el kell tűrniük, bármit is határoztok. De amennyivel
hatalmasabbak vagytok náluk, annyival mértékletesebben kell élnetek hatalma¬
tokkal."
! Vö. II. 32., III. 50. 10-16.
154