Oldal 151 [151]
OCR
nem bírom — mondják erre a gazdag asszonyok. — Miért nem csilloghatok aranyban-bíborban? Miért rejthetik el más nők a szegénységüket a törvény leple mögé, azt a látszatot keltve, hogy ha a törvény megengedné, nekik is meglenne mindenük?« Azt akarjátok, polgárok, hogy ilyen vetélkedés támadjon asszonyaitok között, (15) hogy a gazdagok mindig olyasmire vágyjanak, amit senki más nem tud megszerezni, a szegények pedig erejükön felül költekezzenek, nehogy emiatt nézzék le őket? (16) Bizony, mihelyt az válik szégyellnivalóvá, amit nem kellene szégyellni, mindjárt nem szégyelli senki azt, amit kellene. Akinek a magáéból telik rá, az megveszi majd, akinek nem telik, az kér a férjétől. (17) Szerencsétlen flótás, akár enged a kérésnek, akár nem — mert ha ő nem adja meg, láthatja majd, hogy az asszony megkapta mástól! (18) Már most is mind idegen férfiakat kérlelnek, és ami még súlyosabb: törvényt kérnek tőlük és szavazatokat, sőt egyesektől meg is kapják. A magad, vagyonod és gyermekeid kárára vagy engedékeny! Mihelyt a törvény nem korlátozza többé feleséged költekezését, te sohasem leszel rá képes. (19) Ne higgyétek, polgárok, hogy ugyanaz az állapot tér majd vissza, ami a törvény meghozatala előtt volt! (20) Biztonságosabb egy gonosztevőt vádemelés nélkül futni hagyni, mint felmenteni; ugyanígy, ha a fényűzést soha nem bolygatták volna, elviselhetőbb maradt volna, mint amilyen most lesz, ha ezt a kötelékeitől felbőszült vadállatot szabadjára engedik. (21) Nekem az a véleményem, hogy az Oppius-törvényt semmiképpen nem szabad eltörölnünk, de bárhogyan döntötök, azt kívánom, hogy azt minden isten jó szerencsére segítse." 5. (1) Beszédéhez hozzáfűztek néhány hasonló jellegű szót azok a népzribunusok is, akik bejelentették, hogy élni fognak vétójogukkal. Ezután Lucius Valerius így beszélt az általa beterjesztett javaslat védelmében: , Ha csak magánemberek léptek volna fel javaslatunk mellett és ellen, csendben vártam volna meg szavazásotok eredményét, mivel úgy gondolnám, mindkét álláspont mellett elég érv hangzott el. (2) De mivel kiváló consu/unk, Marcus Porcius nemcsak tekintélyét vetette latba javaslatom ellen, amely szavak nélkül is épp elég súllyal bír, hanem még hosszú és alaposan kidolgozott beszédben is támadta azt, szükségesnek tartom, hogy röviden válaszoljak. (3) Ő azonban több szót pazarolt a matrónák dorgálására, mint az indítványunk elleni érvelésre, ráadásul afelől is kétségek közt hagyta hallgatóit, hogy a matrónák saját elhatározásukból vagy a mi biztatásunkra követték-e el az általa kifogásolt cselekedeteket. (4) Az ügyet fogom megvédeni, nem magunkat, hiszen a consul csak egy szó erejéig célzott ránk, de nem vádolt meg ténylegesen. 150
