Oldal 151 [151]
nem bírom — mondják erre a gazdag asszonyok. — Miért nem csilloghatok
aranyban-bíborban? Miért rejthetik el más nők a szegénységüket a törvény leple
mögé, azt a látszatot keltve, hogy ha a törvény megengedné, nekik is meglenne
mindenük?«
Azt akarjátok, polgárok, hogy ilyen vetélkedés támadjon asszonyaitok között,
(15) hogy a gazdagok mindig olyasmire vágyjanak, amit senki más nem tud
megszerezni, a szegények pedig erejükön felül költekezzenek, nehogy emiatt
nézzék le őket? (16) Bizony, mihelyt az válik szégyellnivalóvá, amit nem kelle¬
ne szégyellni, mindjárt nem szégyelli senki azt, amit kellene. Akinek a magáéból
telik rá, az megveszi majd, akinek nem telik, az kér a férjétől. (17) Szerencsétlen
flótás, akár enged a kérésnek, akár nem — mert ha ő nem adja meg, láthatja majd,
hogy az asszony megkapta mástól! (18) Már most is mind idegen férfiakat
kérlelnek, és ami még súlyosabb: törvényt kérnek tőlük és szavazatokat, sőt
egyesektől meg is kapják. A magad, vagyonod és gyermekeid kárára vagy enge¬
dékeny! Mihelyt a törvény nem korlátozza többé feleséged költekezését, te
sohasem leszel rá képes. (19) Ne higgyétek, polgárok, hogy ugyanaz az állapot
tér majd vissza, ami a törvény meghozatala előtt volt! (20) Biztonságosabb egy
gonosztevőt vádemelés nélkül futni hagyni, mint felmenteni; ugyanígy, ha a
fényűzést soha nem bolygatták volna, elviselhetőbb maradt volna, mint amilyen
most lesz, ha ezt a kötelékeitől felbőszült vadállatot szabadjára engedik.
(21) Nekem az a véleményem, hogy az Oppius-törvényt semmiképpen nem
szabad eltörölnünk, de bárhogyan döntötök, azt kívánom, hogy azt minden isten
jó szerencsére segítse."
5.
(1) Beszédéhez hozzáfűztek néhány hasonló jellegű szót azok a népzribunusok
is, akik bejelentették, hogy élni fognak vétójogukkal. Ezután Lucius Valerius így
beszélt az általa beterjesztett javaslat védelmében:
, Ha csak magánemberek léptek volna fel javaslatunk mellett és ellen, csend¬
ben vártam volna meg szavazásotok eredményét, mivel úgy gondolnám, mind¬
két álláspont mellett elég érv hangzott el. (2) De mivel kiváló consu/unk, Marcus
Porcius nemcsak tekintélyét vetette latba javaslatom ellen, amely szavak nélkül
is épp elég súllyal bír, hanem még hosszú és alaposan kidolgozott beszédben is
támadta azt, szükségesnek tartom, hogy röviden válaszoljak. (3) Ő azonban több
szót pazarolt a matrónák dorgálására, mint az indítványunk elleni érvelésre,
ráadásul afelől is kétségek közt hagyta hallgatóit, hogy a matrónák saját elhatá¬
rozásukból vagy a mi biztatásunkra követték-e el az általa kifogásolt cselekede¬
teket. (4) Az ügyet fogom megvédeni, nem magunkat, hiszen a consul csak egy
szó erejéig célzott ránk, de nem vádolt meg ténylegesen.
150