Oldal 149 [149]
OCR
egy törvény eltörlésével a többi tekintélyét is megrendítsétek. (5) Olyan törvény nincs, amely mindenkinek egyformán kedvező volna; csak az a kérdés, hogy a többség számára és az állam egészét tekintve hasznos-e. Ha ki-ki elteheti az útból és megsemmisítheti a számára személy szerint kényelmetlen jogszabályokat, mire jó ezentúl egy törvényt az egész közösséggel elfogadtatni, ha nyomban el is töröltetheti az, aki ellen irányul? (6) Azért mégis szeretném hallani, mi késztette az előkelő asszonyokat arra, hogy magukon kívül kirohanjanak az utcára, és majdhogynem a Forumon gyűlésezzenek? (7) Talán az a céljuk, hogy kiválthassák Hannibal fogságába esett szüleiket, férjüket, gyermekeiket, fivéreiket? Messze nincs már ilyen balszerencsés helyzetben az állam, ne is legyen soha! De mégis, amikor így volt, ti akkor megtagadtátok az asszonyok rokoni kötelességtudattól vezérelt kérését.! (8) Most azonban nem a rokoni szeretet, nem is az övéikért érzett aggodalom miatt gyűltek össze. Akkor talán a vallásos érzület miatt, hogy a frígiai Pesszinuszból érkező Idai Anyát fogadják"? Miféle, legalábbis tisztesnek hangzó cél rejlik az asszonyok mostani läzadäsa mögött? (9) »Hogy aranyban-biborban tündökölhessünk - válaszolják —, hogy ünnepen és hétköznap egyaránt kocsikázhassunk a Városban, mintegy diadalt ülve a legyőzött és eltörölt törvény, a tőletek elhódított és elragadott szavazatok fölött; hogy ne korlátozzátok többé költekezésünket és fényűzésünket.c 4. (1) Gyakran hallhattátok, hogy rosszallom a nők, a férfiak, sőt nemcsak a magánemberek, de a főtisztségviselők költekezését is, (2) és azt, hogy a polgárok közössége két egymással ellentétes jellemhibában szenved. Ez nem más, mint a kapzsiság és a pazarlás, a két istencsapása, amely minden nagy birodalomnak vesztét okozta. (3) Minél jobbá és örvendetesebbé válik napról napra az állam helyzete, minél jobban gyarapodik birodalmunk — hiszen már Hellaszban és Kis-Ázsiában járunk," amelyek bőségesen kínálják a csábítóbbnál csábítóbb élvezeteket, sőt rátesszük kezünket királyaik kincsére is —, annál inkább rettegek, hogy nem mi hódítottuk meg ezeket, inkább fordítva. (4) Higgyétek el, a Szürakuszaiból idehurcolt szobrok valójában a Városunkra támadó ellenség hadi! A cannaei csata után a senatus úgy döntött, hogy hozzátartozóik minden könyörgése ellenére sem váltja ki az elfogott római katonákat (XXII. 61. 3). 2 Vö. XXIX. 14. 10-14. 3 Kis-Ázsia említése egyelőre szónoki túlzás, hiszen a rómaiak csak 190-ben kezdtek ott hadműveleteket. 148
