Page 142 [142]
érdekeit, hogy ez az ügy gyorsabban vagy lassabban intéződik el; (5) inkább arra
kellene odafigyelniük, milyen magatartás várható Hannibaltól és a karthágói¬
aktöl, ha kitör a häborü Antiokhosszal.
(6) A Hanniballal szemben álló érdekcsoport tagjai ugyanis újra meg újra
megírták főrangú római vendégbarátaiknak, hogy Hannibal futárokat és leve¬
leket küldött Antiokhoszhoz, és a királytól is titokban követek érkeztek hozzá.
(7) Amint egyes vadállatokat semmiféle módon nem lehet megszelídíteni — ez
állt a levelekben —, éppúgy e férfiú lelkülete is könyörtelen és engesztelhetetlen:
azt panaszolja, hogy az állam elsorvad a nagy békében és nyugalomban, elálmo¬
sodik a tétlenségtől, és csak a fegyvercsörgés riaszthatja fel kábulatából. (8)
Mindezt valószínűnek is látták a rómaiak, ha visszaemlékeztek a korábbi hábo¬
rúra, amelyet ez az egyetlen ember robbantott ki és vívott meg ellenük.
Hannibal egy újabb intézkedésével is maga ellen ingerelte a karthágói hatal¬
masok nagy részét.
46.
(1) Karthágóban ekkor a bírák testülete volt a legfőbb hatalom, elsősorban azért,
mert a bírák megbízatása egész életükre szólt.! (2) Az ő kezükben volt minden
egyes polgár vagyona, jó híre, élete. Ha valaki bármelyiküket megsértette, ezzel
a testület minden tagját ellenségévé tette, és mindjárt akadt olyan is, aki vádat
emelt ellene a felingerelt bírák előtt.
(3) Az ő féktelen királykodásuk idején — mert ezek nem egy szabad állam pol¬
gáraihoz illően gyakorolták korlátlan hatalmukat — történt, hogy Hannibal, miu¬
tán sufetté választották," magához rendelte a pénzügyi tisztségviselőt.? (4) Az rá
sem hederített, egyrészt mert az ellenpárthoz tartozott, másrészt mert számítha¬
tott rá, hogy hivatalának letétele után a bírák nagy hatalmú testületének tagja lesz,
és már most is várható méltóságához illő gőgöt tanúsított. (5) Hannibal azonban
ezt nem tűrhette: törvényszolgát küldött érte, hogy állítsa elő, majd a nép elé vi¬
! A bírák testülete Karthágóban 100 vagy 104 főből állt (Arisztotelész: Az állam 1272b
34-37), akiket az államtanács tagjai közül választottak. Eredetileg a hadvezérek elszá¬
moltatása volt a feladatuk (Iustinus: Világkrónika XIX. 2. 5-6)
? Livius előszeretettel alkalmazza a római tisztségek és intézmények nevét más államok
esetében is. Hannibal 196-ban viselt tisztségét $raezorként adja meg, ez azonban nagy
valószínűséggel az általa máskor pun nevén nevezett swféznek felel meg. A terminológiai
probléma talán onnan ered, hogy Livius itt görög forrásra támaszkodik, amely lefordítja
a sufet szót.
3 Livius ezt a tisztségviselőt a római guaeszornak felelteti meg. Ez talán a karthágói rab
nevű hivatallal azonos, amelyet hol egy, hol két személy töltött be, hatásköre pedig az
állami pénzek elosztására, felhasználásának meghatározására terjedt ki.
141