Seite 137 [137]
OCR
39. (1) Ekkortájt történt, hogy Lucius Cornelius, akit a senazus küldött, hogy simítsa el az Antiokhosz és Ptolemaiosz király között támadt viszálykodást, megállt Szélümbriában, (2) és hogy a tíz megbízott közül Publius Lentulus, Publius Villius és Lucius Terentius — az előbbi Bargüliából, az utóbbi kettő Ihaszoszról —- Lüszimakheiába ment. Itt találkozott velük a Szélümbriából érkező Lucius Cornelius, majd néhány nappal később odaért Antiokhosz is Ihrákiából. (3) Az első találkozó a megbízottakkal, majd az azt követő vacsorameghívás baráti és szívélyes hangulatban zajlott, de mihelyt a küldöttek megbízatásáról és Kis-Ázsia jelenlegi helyzetéről kezdtek tárgyalni, magasra csaptak az indulatok. (4) A rómaiak kertelés nélkül tudtára adták a királynak, hogy a senazus helyteleníti minden lépését azóta, hogy hajóhadával kifutott Szíriából, és követelték, hogy adja vissza Ptolemaiosznak mindazokat a városokat, amelyek annak uralma alatt voltak. (5) Ami pedig azokat a városokat illeti — mondták —, amelyek Philipposz birtokában voltak, majd Antiokhosz kerítette őket hatalmába, kihasználva az alkalmat, hogy Philipposzt leköti a háború a rómaiakkal: (6) tűrhetetlen, hogy a háború jutalmát, amiért a rómaiak évek hosszú során át oly sok veszélyt és fáradalmat vállaltak szárazon és vízen, most Antiokhosz élvezze. (7) De még ha a rómaiak szemet hunyhatnának a király Kis- Ázsiába érkezése fölött, mondván, az nem rájuk tartozik — az, hogy most már Európába is átkelt összes szárazföldi és tengeri haderejével, mi egyéb, mint nyílt hadüzenet Rómának? Ő ezt nyilván akkor is tagadná, ha Itáliába kelne át; csakhogy a rómaiak ezt nem fogják megvárni. 40. (1) Antiokhosz erre így válaszolt: Furcsállja, hogy a rómaiakat ennyire érdekli, mit tehet Antiokhosz király és mit nem, meddig lett volna joga előrenyomulni szárazon és vízen, (2) de abba már nem gondolnak bele, hogy semmi közük KisÁzsiához, és éppoly kevés joguk van vizsgálat tárgyává tenni Antiokhosz kis-ázsiai cselekedeteit, mint Antiokhosznak a római nép itáliai tetteit. (3) Ami Ptolemaioszt illeti, akinek városait szerintük ő elfoglalta: ő a királlyal baráti viszonyban van, és azon munkálkodik, hogy ezt a közeljövőben rokoni kapcsolattal is megerősítse. (4) Philipposz balsorsán sem akart nyerészkedni; amikor pedig átkelt Európába, nem a rómaiakkal szembeni ellenséges szándék vezette, hanem az, hogy úgy gondolja: a birodalom, amely egykor Lüszimakhoszé volt, majd a hadijog alapján legyőzőjére, Szeleukoszra szállt," az ő hatalma alá tartozik. (5) Miközben őseit egyéb ! Később, 193-ban V. Ptolemaiosz Epiphanész valóban feleségül vette Antiokhosz leányát, Kleopatrat (XXXV. 13. 4), de az itt leírt események időpontjában Ptolemaiosz és Antiokhosz között még nem született meg a béke. ? Lásd a XXXIII. 38. 1 jegyzetét. 136
