Oldal 130 [130]
OCR
volt, hogy Antiokhosz király, mihelyt elég erősnek érzi magát, azonnal át fog kelni Európába, és nem akarták otthagyni neki prédául ezeket a kedvező fekvésű városokat. (7) Quinctius a tiz megbízottal Elateiából átkelt Antikürába, majd innen Korinthoszba. Itt szinte napokon át Hellasz szabadságáról tárgyaltak a tíz megbízott tanácskozásán. (8) Ouinctius egyre amellett kardoskodott, hogy egész Hellaszt szabadnak kell nyilvánítani, ha azt akarják, hogy az aitólok elhallgassanak végre, és a római név mindenkiben igaz rokonszenvet és tiszteletet keltsen, (9) és ha be akarják bizonyítani, hogy valóban Hellasz felszabadításáért keltek át a tengeren, nem pedig azért, hogy megszerezzék maguknak Philipposz hatalmát. (10) Mások a városok szabadsága ügyében nem mondtak neki ellent, de úgy vélték, hogy ezek jobban járnak, ha még egy ideig a római helyőrségek védelmére bízzák magukat, mint ha Philipposz helyett Antiokhoszt kapják meg uruknak. (11) Végül úgy döntöttek, hogy Korinthoszt visszaadják az akhájoknak, de a korinthoszi fellegvárban római helyőrség marad, Khalkiszt és Démétriaszt pedig megtartják mindaddig, amíg le nem számolnak az Antiokhosz okozta gondokkal. 32. (1) Eljött az Iszthmoszi Játékok hagyományos ideje, amelyen a görögök mindig nagy számban gyűltek össze, részben mert népük vele született hajlamánál fogva vonzották őket az olyan látványosságok, ahol az emberek mindenféle művészetekben, testi erőben és gyorsaságban versenyeznek egymással, (2) részben mert a vidék rendkívül kedvező fekvése miatt, amely a két egymással szemben fekvő tenger révén! minden földi jóval ellátja az embereket, ez a fontos piac Kis-Ázsia és Hellasz találkozóhelye volt. (3) Ez alkalommal azonban nemcsak a szokásos céllal sereglettek össze mindenhonnan, hanem azért is, mert mindenki feszülten várta, milyen lesz ezután Hellasz helyzete és a maguk sorsa. Mindenki mást gondolt arról, mit fognak lépni a rómaiak, és nem is csak magukban, hanem nyíltan hangot is adtak véleményüknek; azt pedig szinte senki sem volt hajlandó elhinni, hogy egész Hellaszból ki fognak vonulni. (4) Miután a nézők elfoglalták helyüket, a kikiáltó a harsonással együtt a szokásos módon kilépett a küzdőtér közepére, ahonnan a játékok kezdetét egy ünnepélyes kötött szöveggel be szokták jelenteni. A harsonaszó csendre intette a nézőket, a kikiáltó pedig a következőket hirdette ki: (5) , A római senatus és Litus Ouinctius fővezér Philipposz király és a makedónok legyőzése után kinyilvánítja, ! Az Iszthmoszt északnyugatról a Korinthoszi-, délkeletről a Szaróni-öböl határolja. 129
