Seite 110 [110]
OCR
Itt járult elé a király hírnökpálcás követe, látszatra azért, hogy fegyverszünetet kérjen arra az időre, amíg a csatában elesetteket összeszedik és eltemetik, ! valójában azonban arra kért engedélyt, hogy követséget küldhessenek Rómába. (4) A római vezér mindkettőbe beleegyezett, sőt ezenfelül azt is megüzente a királynak, hogy bizakodjon. Ezért főképpen az aitólok nehezteltek meg, akikben már alig fért meg az indulat, és azt panaszolták, hogy a győzelem megváltoztatta a fővezért: (5) az ütközet előtt még minden kisebb-nagyobb ügyet megtárgyalt szövetségeseivel, most pedig egyetlen tervébe sem vonja be őket, mindenben a saját feje után megy. (6) Most épp Philipposzt szeretné személyesen lekötelezni, hogy miután az aitólok viselték a háború súlyos terheit, a béke hasznát és gyümölcsét a római magának szüretelje le. (7) Az aitólok valóban veszítettek megbecsültségükből, de mellőzésük okával nem voltak tisztában. Ők azt hitték, hogy ez a nyereségvágytól kikezdhetetlen jellemű férfiú a király ajándékai után sóvárog. (8) Pedig ő jogosan neheztelt az aitólokra kielégíthetetlen zsákmányéhségükért és arcátlanságukért, amellyel maguknak tulajdonították a győzelem dicsőségét, (9) olyan hiú szavakkal, hogy az mindenki fülét sértette. Másrészt előre látta, hogy ha Philipposzt elteszik az útból, és megtörik a makedón birodalom erejét, az aitólok lesznek Hellasz urai. (10) Ebből a két okból mindent elkövetett azért, hogy ezt a népet mindenki szemében lejárassa és jelentéktelennek tüntesse fel. 12. (1) Az ellenség 15 napos fegyverszünetet kapott, és Ouinctius tárgyalást tűzött ki magával a királlyal. A kitűzött időpont előtt tanácskozásra hívta össze szövetségeseit, és eléjük terjesztette a kérdést, hogy milyen békefeltételeket javasolnak. (2) Amünandrosz, az athamanok királya röviden fejtette ki véleményét: olyan módon kell megkötni a békét, hogy Hellasznak legyen ereje megőrizni szabadságát és a békét a rómaiak elvonulása után is. (3) Az aitólok élesebb hangon nyilatkoztak. Elöljáróban néhány szót ejtettek arról, hogy a római vezér helyesen és méltányosan jár el, amikor azokkal, akik szövetségesei voltak a háborúban, a békére vonatkozó terveit is megosztja. (4) Csakhogy — folytatták — teljesen félreértelmezi a helyzetet, ha azt hiszi, tartósan biztosítani tudja a rómaiak számára a békét és Hellasznak a szabadságot, ha Philipposzt meg nem ölik vagy meg nem buktatják. Bármelyiket könnyen megteheti, csak ki kell használnia jó szerencséjét. ! A künoszkephalai elesettek eltemetését végül csak 192-ben végeztette el Antiokhosz király, aki így akart szívességet tenni Philipposznak (XXXVII. 8. 3-5). 109
