Seite 110 [110]
Itt járult elé a király hírnökpálcás követe, látszatra azért, hogy fegyverszünetet
kérjen arra az időre, amíg a csatában elesetteket összeszedik és eltemetik, ! való¬
jában azonban arra kért engedélyt, hogy követséget küldhessenek Rómába.
(4) A római vezér mindkettőbe beleegyezett, sőt ezenfelül azt is megüzente
a királynak, hogy bizakodjon. Ezért főképpen az aitólok nehezteltek meg, akik¬
ben már alig fért meg az indulat, és azt panaszolták, hogy a győzelem megvál¬
toztatta a fővezért: (5) az ütközet előtt még minden kisebb-nagyobb ügyet
megtárgyalt szövetségeseivel, most pedig egyetlen tervébe sem vonja be őket,
mindenben a saját feje után megy. (6) Most épp Philipposzt szeretné személye¬
sen lekötelezni, hogy miután az aitólok viselték a háború súlyos terheit, a béke
hasznát és gyümölcsét a római magának szüretelje le.
(7) Az aitólok valóban veszítettek megbecsültségükből, de mellőzésük okával
nem voltak tisztában. Ők azt hitték, hogy ez a nyereségvágytól kikezdhetetlen
jellemű férfiú a király ajándékai után sóvárog. (8) Pedig ő jogosan neheztelt az
aitólokra kielégíthetetlen zsákmányéhségükért és arcátlanságukért, amellyel
maguknak tulajdonították a győzelem dicsőségét, (9) olyan hiú szavakkal, hogy
az mindenki fülét sértette. Másrészt előre látta, hogy ha Philipposzt elteszik az
útból, és megtörik a makedón birodalom erejét, az aitólok lesznek Hellasz urai.
(10) Ebből a két okból mindent elkövetett azért, hogy ezt a népet mindenki
szemében lejárassa és jelentéktelennek tüntesse fel.
12.
(1) Az ellenség 15 napos fegyverszünetet kapott, és Ouinctius tárgyalást tűzött
ki magával a királlyal. A kitűzött időpont előtt tanácskozásra hívta össze szö¬
vetségeseit, és eléjük terjesztette a kérdést, hogy milyen békefeltételeket javasol¬
nak.
(2) Amünandrosz, az athamanok királya röviden fejtette ki véleményét: olyan
módon kell megkötni a békét, hogy Hellasznak legyen ereje megőrizni szabad¬
ságát és a békét a rómaiak elvonulása után is. (3) Az aitólok élesebb hangon
nyilatkoztak. Elöljáróban néhány szót ejtettek arról, hogy a római vezér helyesen
és méltányosan jár el, amikor azokkal, akik szövetségesei voltak a háborúban, a
békére vonatkozó terveit is megosztja. (4) Csakhogy — folytatták — teljesen
félreértelmezi a helyzetet, ha azt hiszi, tartósan biztosítani tudja a rómaiak
számára a békét és Hellasznak a szabadságot, ha Philipposzt meg nem ölik vagy
meg nem buktatják. Bármelyiket könnyen megteheti, csak ki kell használnia jó
szerencséjét.
! A künoszkephalai elesettek eltemetését végül csak 192-ben végeztette el Antiokhosz
király, aki így akart szívességet tenni Philipposznak (XXXVII. 8. 3-5).
109