Oldal 104 [104]
OCR
ott is derekasan helytállt, és sík terepen, szabályos ütközetben nem is lehet legyőzni soha. (4) 16 000 embere volt, a birodalom teljes hadereje. Ehhez járult 2000 kispajzsos, az ugynevezett pe/tdsok, szintén 2000-2000 thrák és illír — a trallisz nevű népből —, (5) ezenkívül vegyes eredetű zsoldos segédcsapatok, mintegy 1500 főnyi gyalogos és 2000 lovas. Ezekkel a csapatokkal várta a király az ellenséget. (6) A római sereg hasonló létszámú volt, csak a lovassági fölényt biztosította számára az aitólok érkezése. 5. (1) Ouinctius a phthiótiszi Ihébai közelébe helyezte át táborát abban a reményben, hogy Timón, az egyik tekintélyes polgár elárulja neki a várost. Ezért néhány lovas és könnyűfegyverzetű katona kíséretében a falak alá nyomult. (2) Reményében azonban keservesen csalódott: nemcsak szembe kellett szállnia a kitörő védőkkel, de komoly veszélybe is került volna, ha a táborból sebtében odahívott gyalogosok és lovasok idejében segítségére nem sietnek. (3) Miután indokolatlan reménye nem teljesedett be, egyelőre nem próbálkozott többet a várossal. (4) Mivel pedig biztos értesüléseket kapott arról, hogy a király már Ihesszáliában van, noha nem tudta pontosan, melyik területre vonult, katonáit szétküldte a földekre, hogy vágjanak és faragjanak sánckarókat. (5) Sánckarókat a makedónok és görögök is használtak, de nem törekedtek arra, hogy ezeket kényelmesen szállíthatóak legyenek, és szilárdan meg lehessen erősíteni velük a sáncot. (6) A kivágott fák túl nagyok és ágas-bogasak voltak ahhoz, hogy a katonák fegyvereikkel együtt vinni tudják őket. Másrészt, ha táboruk elejét ilyen karókkal kerítették el, az ezekből készült sáncot könnyű volt lebontani. (7) A nagy fatörzsek ritkásan álltak egymás mellett, a sok erős ág pedig jó fogást kínált, (8) így aztán egy-egy fatörzset két vagy legfeljebb három fiatal katona is ki tudott rántani, ha nekiállt. Ha pedig kihúztak egyet, máris kapu nagyságú nyílás támadt a helyén, amelyet nem volt mivel kitölteni. (9) Ezzel szemben a rómaiak sima, általában kétágú sánckarókat vágnak, és legfeljebb három-négy ágat hagynak meg rajtuk. Így a katona, ha a hátára dobja a pajzsát, többet is kényelmesen el tud vinni belőlük. (10) A karókat olyan sűrűn verik le egymás mellé, és úgy összefonják az ágaikat is, hogy át sem lehet látni, melyik gallykorona melyik törzshöz tartozik. (11) Ezek az egymásba gabalyodott, hegyes ágak nem hagynak helyet, hogy közéjük lehessen nyúlni. Így nem lehet őket meghúzni, sőt még meg sem lehet fogni, (12) mivel az összefonódott ágak kötelék gyanánt tartják meg egymást. Ha pedig mégiscsak sikerül kihúzni egyegy karót, nem marad nagy rés a helyén, és könnyű egy másikkal pótolni. 103
