Seite 91 [91]
mint ...! kocsit zsákmányoltak. (13) Megadta magát a rómaiaknak több gall
város is, amelyek csatlakoztak az insuberek lázadásához.
31.
(1) Minucius consul kezdetben széltében-hosszäban végigfosztogatta a boiusok
területét. Később, amikor ezek otthagyták az insubereket, és hazavonultak va¬
gyonuk védelmére, táborában maradt, mivel úgy vélte, nyílt csatában kell meg¬
ütköznie az ellenséggel. (2) A boiusok sem vonakodtak volna az ütközettől, ha
elszántságukat meg nem töri az insuberek vereségének híre. Így azonban ott¬
hagyták vezérüket és táborukat, és elszéledtek a falvaikba, hogy ki-ki megvé¬
delmezze saját vagyonát. Emiatt az ellenségnek is felül kellett vizsgálnia hadvi¬
selési módszerét. (3) Fel kellett adnia a reményt, hogy egyetlen ütközettel el¬
döntheti a háborút; ehelyett ismét elkezdte a földeket pusztítani, házakat fel¬
égetni, falvakat elfoglalni. (4) Ezekben a napokban gyújtották fel Clastidiumot
is. Ezután a consul az ilvas ligurok ellen vezette légióit, mert egyedül ők nem
voltak hajlandóak meghódolni. (5) De ez a nép is megadta magát, amikor meg¬
hallotta, hogy az insubereket nyílt csatában legyőzték, a boiusok pedig annyira
megrémültek, hogy nem is mertek a csatatéren szerencsét próbálni. (6) Egyszerre
érkezett meg Rómába a két consul levele, amelyekben bejelentették Galliában
elért sikereiket. A leveleket Marcus Sergius városi praetor felolvasta a senatusban,
majd később az atyák megbízásából a nép előtt is, és négynapos hálaadó ünne¬
pet rendeltek el.
32.
(1) Már télre járt az idő, és Titus Ouinctius Elateia elfoglalása után seregét
Phókiszban és Lokriszban osztotta el téli szállásra. Ekkor Opuszban belviszály
tört ki. (2) Az egyik párt az aitólokat hívta segítségül, mivel ezek voltak közelebb,
a másik a rómaiakat. (3) Az aitólok érkeztek meg elsőnek, de a vagyonosabb
párt bezáratta előttük a kapukat, futárt küldött a római vezérhez, és annak ér¬
kezéséig birtokában tartotta a várost. (4) A fellegvár a királyi helyőrség kezén
volt, amelyet az opusziak fenyegetései éppoly kevéssé tudtak rávenni az elvonu¬
lásra, mint a római fővezér erélyes felszólítása. (5) Csak azért nem vették őket
azonnal ostrom alá, mert a királytól hírnökpálcás küldött érkezett, aki helyet és
időpontot kért a tárgyalásra.
(6) Nehezen engedtek a király kérésének — nem mintha Quinctius nem
akarta volna, hogy részben fegyverrel, részben tárgyalás útján, de ő fejezze be a
! A kéziratok ezen a helyen hiányosak.
? A következőkben elbeszélt események még a megelőző télen (198/197) történtek.
90