Seite 77 [77]
(8) és nem akkori, a körülményekhez alkalmazkodó cselekedetei alapján ítélték
meg őt, hanem előre tudták, hogy a háború után kegyetlenebb uruk lesz. (9)
Nemcsak azt nem tudta egyikük sem, hogy saját városa államtanácsában vagy
a szövetség közös tanácskozásain milyen véleményt nyilvánítson, (10) de még
magukban sem tudták kellőképpen tisztázni, hogy mit akarnak, mit választa¬
nának.
Ennyire bizonytalan emberek fogadták a követeket, és adtak nekik engedélyt
a szólásra. (11) Először a római követet, Lucius Calpurniust, azután Attalosz
király, majd a rhodosziak követeit hallgatták meg. (12) Utánuk Philipposz kö¬
vetei kaptak szót; végül pedig, hogy megcáfolhassák a makedónok állításait, az
athéniak következtek. Talán ők támadták a legélesebb hangon a királyt, hiszen
senki sem szenvedett el tőle annyi és oly keserves jogtalanságot, mint ők. (13)
Az aznapi gyűlést napnyugtakor berekesztették, mert a sok küldött egymást érő
szónoklataival eltelt az egész nap.
20.
(1) Másnap ismét összehívták a tanácskozást. De amikor a tisztségviselők görög
szokás szerint a kikiáltó útján megadták a lehetőséget, hogy aki akar, szólásra
jelentkezzen," senki nem lépett elő. Sokáig csend volt, mindenki a másiktól várta,
hogy megszólaljon. (2) Ez várható is volt, hiszen ezek az emberek már abba is
úgyszólván belekábultak, hogy ellentétes álláspontokat ütköztettek magukban,
erre most még jobban megzavarták őket az egész napos beszédek, amelyekben
mindkét fél bonyolult problémákat emelt ki és ajánlott figyelmükbe. (3) Végül,
Arisztainosz, az akhájok szzrazégosza, hogy a gyűlést ne kelljen egyetlen felszó¬
lalás nélkül feloszlatnia, így beszélt:
, Hová lettek, akhájok, azok a szenvedélyes viták, amelyek során kis híján ölre
mentek, ha lakomákon vagy társaságban Philipposz és a rómaiak kerülnek szóba?
(4) A mostani tanácskozásnak egyedül ez a tárgya; meghallgattátok mindkét fél
küldötteit, a tisztségviselők elétek terjesztik a kérdést, a kikiáltó felszólalásra hív,
erre ti megnémultok! (5) Ha a közérdek nem is, de még a valamelyik fél felé
hajló egyéni rokonszenvetek sem képes egy szót kicsikarni belőletek? (6) Pedig
nincs olyan bárgyú ember, aki ne tudná: most van itt az ideje, hogy ki-ki el¬
mondja és indítványozza, amit akar vagy a legjobbnak tart, még mielőtt bármit
elhatároznánk. De ha egyszer meghoztuk a határozatot, azt mindenkinek jó és
hasznos döntésként kell védelmeznie, még azoknak is, akik elözöleg helyteleni¬
tették!"
! A görög szólásszabadság, amely lehetővé tette, hogy egy gyűlésen a nép közül is bárki
felszólaljon, a rómaiak számára különlegességként hatott.
76