Oldal 76 [76]
OCR
volt messze Ihesszáliától és az ellenség birtokában lévő vidéktől, (5) ráadásul vele szemben fekszik a Peloponnészosz, amelyet csak egy kis tengersáv választ el tőle, mögötte Aitólia és Akarnania, tőle oldalt pedig Lokrisz és Boiótia. (6) Phókiszban az első betörés során küzdelem nélkül foglalta el Phanoteát, és Antiküra ostroma sem telt sok időbe. (7) Ezután bevette Ambrüszoszt és Hüampoliszt. Dauliszt azonban, mivel magas dombon fekszik, sem létrákkal, sem ostromművekkel nem lehetett bevenni. (8) Ezért lövedékekkel zaklatták és ingerelték kitörésekre a várvédőket, amelyek során hol az egyik kergette meg a másikat, hol fordítva. Így a jelentéktelen összecsapások hatására olyan nemtörődöm fölényesség alakult ki bennük az ellenséggel szemben, hogy a rómaiaknak sikerült a kapun át menekülők közé keveredve betörni a városba. (9) Phókiszban más jelentéktelen erődök is római kézre kerültek, inkább a megfélemlítés, mint a fegyverek révén. Elateia viszont bezárta előttük kapuit, és úgy látszott, hogy ha nem alkalmaznak velük szemben erőszakot, sem a római vezért, sem a seregét nem engedik be falaik mögé. 19. (1) Elateia ostroma közben egy nagyobb jelentőségű vállalkozás reménye csillant fel a consul előtt: hátha sikerül az akhájokat a király szövetsége helyett a rómaiak pártjára állítania. (2) Az akhájok ugyanis száműzték Kükliadaszt, a Philipposzhoz húzó érdekcsoport vezérét, és most Árisztainosz volt a szzratégoszuk, aki azt akarta, hogy a szövetség a rómaiakhoz csatlakozzon. (3) A római hajöhad Attalosszal és a rhodosziakkal együtt Kenkhreainäl állomásozott, és arra készültek, hogy közös terv alapján együtt veszik ostrom alá Korinthoszt. (4) Ezért a consu/ úgy tartotta a legjobbnak, ha mielőtt belevágnak, követeket küldenek az akháj néphez azzal az ígérettel, hogy ha a királytól átpártolnak a rómaiakhoz, Korinthoszt átengedik népük ősi szövetségének. (5) A consul javaslatára fivére, Lucius Ouinctius, Attalosz, a rhodosziak és az athéniak követeket küldtek az akhájokhoz, akiknek a gyűlése Sziküónban fogadta őket. (6) Az akhájok hangulata azonban egyáltalán nem volt egységes. Rettegtek a spártai Nabisztól, veszélyes és megátalkodott ellenségüktől; (7) reszkettek a római fegyverektől; lekötelezték őket a makedónok régi és új jététeményei,' magában Philipposzban azonban kegyetlensége és álnoksága miatt nem bíztak, ! Az akhájok úgy érezhették, hogy tartoznak a makedónoknak, amiért a 220-as években Antigonosz Dószón makedón király segítséget nyújtott nekik Kleomenész spártai király ellen; vagy akár azért is, mert Philipposz megígérte, hogy visszaszolgáltatja nekik Orkhomenoszt, Héraiát, Iriphüliát és Alipheirát (lásd XXXII. 5. 4—5). 75
