Oldal 76 [76]
volt messze Ihesszáliától és az ellenség birtokában lévő vidéktől, (5) ráadásul
vele szemben fekszik a Peloponnészosz, amelyet csak egy kis tengersáv választ
el tőle, mögötte Aitólia és Akarnania, tőle oldalt pedig Lokrisz és Boiótia.
(6) Phókiszban az első betörés során küzdelem nélkül foglalta el Phanoteát,
és Antiküra ostroma sem telt sok időbe. (7) Ezután bevette Ambrüszoszt és
Hüampoliszt. Dauliszt azonban, mivel magas dombon fekszik, sem létrákkal,
sem ostromművekkel nem lehetett bevenni. (8) Ezért lövedékekkel zaklatták és
ingerelték kitörésekre a várvédőket, amelyek során hol az egyik kergette meg a
másikat, hol fordítva. Így a jelentéktelen összecsapások hatására olyan nemtö¬
rődöm fölényesség alakult ki bennük az ellenséggel szemben, hogy a rómaiaknak
sikerült a kapun át menekülők közé keveredve betörni a városba. (9) Phókiszban
más jelentéktelen erődök is római kézre kerültek, inkább a megfélemlítés, mint
a fegyverek révén. Elateia viszont bezárta előttük kapuit, és úgy látszott, hogy
ha nem alkalmaznak velük szemben erőszakot, sem a római vezért, sem a sere¬
gét nem engedik be falaik mögé.
19.
(1) Elateia ostroma közben egy nagyobb jelentőségű vállalkozás reménye csillant
fel a consul előtt: hátha sikerül az akhájokat a király szövetsége helyett a rómaiak
pártjára állítania. (2) Az akhájok ugyanis száműzték Kükliadaszt, a Philipposzhoz
húzó érdekcsoport vezérét, és most Árisztainosz volt a szzratégoszuk, aki azt
akarta, hogy a szövetség a rómaiakhoz csatlakozzon.
(3) A római hajöhad Attalosszal és a rhodosziakkal együtt Kenkhreainäl
állomásozott, és arra készültek, hogy közös terv alapján együtt veszik ostrom alá
Korinthoszt. (4) Ezért a consu/ úgy tartotta a legjobbnak, ha mielőtt belevág¬
nak, követeket küldenek az akháj néphez azzal az ígérettel, hogy ha a király¬
tól átpártolnak a rómaiakhoz, Korinthoszt átengedik népük ősi szövetségének.
(5) A consul javaslatára fivére, Lucius Ouinctius, Attalosz, a rhodosziak és az
athéniak követeket küldtek az akhájokhoz, akiknek a gyűlése Sziküónban fo¬
gadta őket.
(6) Az akhájok hangulata azonban egyáltalán nem volt egységes. Rettegtek
a spártai Nabisztól, veszélyes és megátalkodott ellenségüktől; (7) reszkettek a
római fegyverektől; lekötelezték őket a makedónok régi és új jététeményei,'
magában Philipposzban azonban kegyetlensége és álnoksága miatt nem bíztak,
! Az akhájok úgy érezhették, hogy tartoznak a makedónoknak, amiért a 220-as években
Antigonosz Dószón makedón király segítséget nyújtott nekik Kleomenész spártai király
ellen; vagy akár azért is, mert Philipposz megígérte, hogy visszaszolgáltatja nekik Orkho¬
menoszt, Héraiát, Iriphüliát és Alipheirát (lásd XXXII. 5. 4—5).
75