Oldal 69 [69]
OCR
megrakták a sziklákat, mint valami várfalat. (12) Mindkét részről sokan kaptak sebet, és amikor már jó páran elestek, akárcsak egy szabályos ütközetben, az éjszaka véget vetett a küzdelemnek. 11. (1) Így állt a helyzet, amikor egy gulyást vezettek a consu/ elé, akit Kharopsz, az épeirosziak vezetője küldött hozzá. (2) Elmondta, hogy ott szokta legeltetni csordáját a hegyoldalon, ahol most a király tábora áll, és ismeri a hegyek minden zegét-zugát. (3) Azt ígérte, hogy ha a consu/ hajlandó néhány embert elküldeni vele, ő ezeket egy nem túl meredek és nem is túl nehezen járható ösvényen az ellenség állásai fölé vezeti. (4) A consul az ajánlat hallatán követ útján megkérdezte Kharopsztól: mit gondol, egy ilyen fontos ügyben meg lehet-e bízni egy pásztoremberben? Kharopsz azt üzente vissza, hogy bízhat, de az irányítás maradjon az ő kezében. (5) A consul, aki szeretett volna bízni a gulyásban, de nem mert, öröm és félelem között hánykolódott; végül azonban Kharopsz szavainak hatására úgy döntött, nem hagyja ki a felkínált lehetőséget. (6) Hogy a király ne fogjon gyanút, a következő két napon át egyfolytában zaklatta az ellenséget, minden irányból felvonultatva csapatait, és a fáradt egységeket pihentekkel váltva fel. (7) Ezután 4000 válogatott gyalogost és 300 lovast bízott rá egyik katonai íridunusára. Ugy rendelkezett, hogy a lovasokkal addig nyomuljon előre, ameddig a terep engedi; ha olyan helyre érnek, ahol a lovasság már nem tud haladni, foglaljon állást egy sík terepen, a gyalogság pedig folytassa útját, amerre kalauzuk vezeti őket. (8) Ha majd annak ígérete szerint az ellenség feje fölé jutottak, adjanak füstjelet, de ne hallassanak előbb csatakiältäst, csak ha a ¢ribunus a valaszjeladasbol ugy itéli, hogy a consu/ is megkezdte a támadást. (9) Megparancsolta, hogy éjszaka meneteljenek — éppen telihold volt —, a nappal idejét pedig fordítsák étkezésre és pihenésre. A kalauzt nagyszerű ígéretekkel halmozta el arra az esetre, ha megtartja szavát, de azért megkötözve adta őt át a íribunusnak. (10) Miután ezeket a csapatokat így útnak indították, a rómaiak minden oldalról még hevesebben zaklatták és támadták az ellenséges előőrsöket. 12. (1) Közben a harmadik napon a rómaiak füstjellel tudtul adták, hogy elérték és elfoglalták az útjuk céljául kijelölt hegycsúcsot. Ekkor a consu/ härom részre osztotta seregét; a derékhaddal a völgy közepén nyomult felfelé, a jobb- és balszárnyat pedig az ellenséges táborok ellen indította. Az ellenség nem kisebb lendülettel szállt szembe velük. (2) Amíg a harci vágytól hajtva a sáncok előtt 68
