Seite 67 [67]
nép szövetsége és barátja ellen,’ de Attalosz segédcsapatait is csak annyira fog¬
ják igénybe venni, amennyire ez a király érdekeivel nem ellentétes. (14) A római
nép sohasem élt saját kénye-kedve szerint azzal, ami a másé: akik saját erejükből
támogatást nyújtanak a római népnek, azok határozhatják meg ennek a segít¬
ségnyújtásnak a kezdetét és végét egyaránt. (15) Antiokhoszhoz követeket fog¬
nak küldeni, hogy közöljék vele: a római nép Attalosz hajóhadának és seregének
támogatásával harcol közös ellenségük, Philipposz ellen, (16) ezért lekötelezné
a senatust, ha nem zaklatná Attalosz birodalmát, és felhagyna a háborúval; kí¬
vánatos lenne, hogy a római néppel szövetséges és baráti viszonyban álló királyok
egymás között is megőrizzék a békét.
9.
(1) Titus Quinctius consul, aki a sorozásnál főként olyan kipróbált bátorságú
katonákat válogatott össze, akik Hispániában és Afrikában szolgáltak, éppen el
akart sietni provinciájába, de Rómában kellett maradnia a hírül adott csodajelek
és ezek elhárítása miatt. (2) Villámcsapás érte Veiiben a közutat, Lanuviumban
a forumot és Iuppiter szentélyét, Ardeában Hercules szentélyét, Capuában a
városfalat, a tornyokat és az úgynevezett fehér szentélyt. (3) Arretiumban úgy
látták, hogy az égbolt lángokban áll. Velitraeban a föld mintegy három iugerumnyi
területen besüppedt, és roppant barlang tárult fel alatta. Suessa Auruncából
kétfejű bárány, Sinuessából pedig emberfejű malac születéséről adtak hírt.
(4) A csodajelek miatt egynapos könyörgést tartottak, és a consulok maguk
látták el a szent szolgálatot. Az istenek elhárítása után elutaztak provinciájukba.
Aelius consul Helvius praetor kiséretében Galliaba ment. (5) Itt atadta a öraezornak
a Lucius Lentulustól átvett sereget, amelyet el kellett bocsátania, és a magával
hozott új légiókkal akarta elkezdeni a háborút, de végül semmi említésre méltó
haditettet nem hajtott végre.
(6) A mäsik consul, Titus Quinctius, aki hamarabb indult el Brundisiumböl,
mint az előző consulok szoktak, 8000 gyalogossal és 500 lovassal megérkezett
Korkürára. (7) Innen egy ötevezősoros hajón átkelt Epeirosz legközelebb fekvő
partjaira, és nagy napi menetekben vonult a római táborig. (8) Itt elbocsátotta
Villiust, várt néhány napig, amíg oda nem érnek a Korküráról érkező csapatok,
majd haditanácsot tartott, hogy megkísérelje-e az áttörést egyenes irányban, az
ellenség táborán keresztül, (9) vagy meg se próbálkozzon ezzel a rendkívül fá¬
radságos és veszélyes vállalkozással, hanem inkább biztonságos kerülő úton, a
dasszaréták területén és Lünkoszon át nyomuljon be Makedóniába. (10) Talán
az utóbbi terv győzött volna, csakhogy a consul félt, hogy ha messzebbre távozik
! A rómaiak valószínűleg 201/200-ban kötöttek barátságot Antiokhosszal.
66