Seite 51 [51]
szertartások és papi tisztségek szent jellegét.! (5) Átkozottnak kell tekinteni a
helyeket is, ahol az ő tiszteletére emlékművet vagy feliratot helyeztek el, és ott
a jövőben tilos felállítani vagy felszentelni bármi olyasmit, amit csak tiszta helyen
szabad felállítani vagy felszentelni. (6) Athén állami papjainak minden egyes
alkalommal, amikor az athéni népért, szövetségeseiért, seregeiért és hajóhadai¬
ért könyörögnek, átkot és pusztulást kell kérniük Philipposzra, gyermekeire,
birodalmára, szárazföldi és tengeri haderejére, a makedónok egész fajtájára és
nevére. — (7) Ezt a javaslatot még azzal is kiegészítették, hogy ha valaki a jövő¬
ben olyasmit javasol, aminek Philipposz megbélyegzése és megcsúfolása a célja,
azt minden részletében el fogja fogadni az athéni nép; (8) ha pedig valaki megöl
egy olyan személyt, aki a király megszégyenítése ellen és becsülete érdekében
mond vagy tesz valamit, az jogszerűen jár el. Végül azt is belefoglalták, hogy
minden határozat, amit valaha is a Peiszisztratidák ellen hoztak, legyen érvényes
Philipposszal szemben is. (9) Így viseltek az athéniak háborút Philipposz ellen
írásban és szóban, mert csak ebben erősek.
45.
(1) Attalosz és a rómaiak Hermionéból először Peiraieuszba hajóztak, (2) ahol
csak néhány napig maradtak, és miután az athéniak egyre-másra halmozták el
őket határozataial, amelyek éppúgy nem ismertek határt szövetségeseik kitün¬
tetésében, mint az ellenségeik iránti gyűlöletben, továbbhajóztak Androszra. (3)
Miután megálltak a Gaurion nevű kikötőben, követeket küldtek a városbeliek
hangulatának kipuhatolására, hátha nem akarják erőszakos cselekményeknek
kitenni magukat, és inkább hajlandóak önként átadni a várost. (4) Azok azt
válaszolták, hogy ők nem a maguk urai, mert a király helyőrsége tartja hatalmá¬
ban a fellegvárat. Erre a király és a római /egazus kihajózta a csapatokat és az
összes ostromfelszerelést, és két oldalról a város ellen indult.
(5) A görögökben a római fegyverek, a sosem látott hadijelvények és a falak¬
ra gyorsan felhatoló katonák elszántsága már jóval nagyobb rémületet keltett.
(6) Így azonnal felmenekültek a fellegvárba, és a város az ellenség hatalmába
került. A várban még két napig tartották magukat, inkább a helyben, mint
fegyvereikben bizakodva. Harmadnap a helyőrséggel együtt kialkudták, hogy
egy szál ruhában áthajózhassanak a boiótiai Délionba, majd átadták a várost és
a fellegvárat. (7) Ezeket a rómaiak Attalosznak engedték át, a zsákmányt és a
város műkincseit azonban ők vitték magukkal. Attalosz, hogy ne egy elnéptele¬
! Athénban csak Nagy Sándor és Démétriosz Poliorkétész részesült egy ideig isteni tisz¬
teletben, Philipposz és ősei nem, ígyitt inkább a király jóléte érdekében intézményesített
kultuszokról lehet szó.
50