Oldal 48 [48]
OCR
vegyék Kerkiniont. (2) A lakosok bezárták a kapukat — kérdés, hogy kényszer hatása alatt-e vagy szabad elhatározásukból, ugyanis királyi helyőrség tartózkodott városukban. (3) Kerkiniont azonban néhány nap alatt elfoglalták, majd felgyújtották. Mindenkit, aki a nagy szerencsétlenséget túlélte, elhurcoltak a többi zsákmánnyal együtt, szabadot és szolgát egyaránt. (4) A félelem, hogy hasonló sorsra jutnak, a Boibéisz-mocsár környékén mindenkit arra kényszeritett, hogy a városokat elhagyva a hegyekbe meneküljön. (5) Az aitólok, mivel itt alig akadt zsákmány, továbbvonultak Perrhaibia! felé. Itt rohammal elfoglalták és könyörtelenül kirabolták Khüretiait, Malloia? lakóival pedig, akik önként megadták magukat, szövetséget kötöttek. (6) Amünandrosz azt javasolta, hogy Perrhaibiäböl vonuljanak Gomphoihoz: ez a város ugyanis közel van Athamaniához, és remélhették, hogy nagyobb küzdelem nélkül el tudják foglalni. (7) Az aitólok azonban Ihesszália dús mezőire vonultak zsákmányolni; Amünandrosz követte őket, noha éppoly kevéssé helyeselte a fosztogató aitólok szétszéledését, mint azt, hogy válogatás nélkül az első kínálkozó helyen ütik fel táborukat, az erődítéssel mit sem törődve. (8) Ezért, nehogy meggondolatlanságuk és hanyagságuk őt és övéit is veszélybe sodorja, amikor látta, hogy közvetlenül Pharkadón városa alatt a síkságon ütik fel táborukat, (9) ő seregével együtt valamivel több mint egy mérföldnyire onnan egy, akár csekély erődítés mellett is biztonságot nyújtó dombon telepedett le. (10) Miközben az aitólokat a fosztogatástól eltekintve láthatólag nemigen érdekelte, hogy ellenséges területen vannak — egyesek hiányos fegyverzetben kószáltak szerteszét, mások pedig az előőrsök nélkül hagyott táborban éjjelnappal borozgattak vagy épp szunyókáltak -, váratlanul megjelent Philipposz. (11) Amikor a földekről rémülten visszamenekülő katonák hírt adtak érkezéséről, Damokritosz és a többi vezér kapkodni kezdett fűhöz-fához — ráadásul éppen dél volt, és a legtöbb ember jóllakottan töltötte csendespihenőjét —, (12) egymást ébresztgették és kiáltották fegyverbe, néhány embert pedig szétküldtek, hogy hívják vissza a földeken elszéledt fosztogatókat. Akkora volt a fejetlenség, hogy néhány lovas kard nélkül indult el, és a legtöbben páncélt sem öltöttek. (13) Így vonultak ki hamarjában; a lovasok és gyalogosok létszáma együttvéve sem érte el a 600-at, amikor beleütköztek a király létszám, felszereltség és morál tekintetében egyaránt fölényben lévő lovasságába. (14) Éppenhogy csak megkísérelték felvenni a harcot, de már az első rohammal szétverték őket, és szégyenletes futással igyekeztek visszajutni táborukba. Akit a lovasok elszakítottak a menekülő csapattól, azt levágták vagy elfogták. 1 Thesszália északkeleti része. ? A város a Titarésziosz folyó völgyében feküdt. 47
