Seite 45 [45]
(12) Ebben az ütközetben 200 makedón lovas esett el, és mintegy 100 került
fogságba; a rómaiak 80 pompásan felszerelt lovat is magukkal vittek a fegyver¬
zsákmánnyal együtt.
38.
(1) Akadtak, akik bírálták a király aznapi meggondolatlanságát és a consul erély¬
telenségét," mondván: Philipposznak veszteg kellett volna maradnia, mert tud¬
hatta, hogy az ellenség néhány napon belül, miután mindent felélt a környező
földeken, teljes ínségre jut majd; (2) a consulnak pedig, miután szétverte az el¬
lenség lovasságát és könnyűfegyverzetű csapatait, és kis híján elfogta magát a
királyt is, azonnal az ellenség tábora ellen kellett volna indulnia, (3) hiszen a
csúnyán megvert ellenség nem állt volna helyt, így ő egy pillanat alatt befejez¬
hette volna a háborút. (4) Mindezt, mint általában, könnyebb volt mondani,
mint megtenni lett volna. Hiszen ha a király bevetette volna az ütközetbe összes
gyalogos csapatát is, akkor a nagy zűrzavarban, miközben a legyőzött és féle¬
lemtől megzavarodott sokaság a csatából a sáncok mögé, majd a sáncaikra fel¬
hágó győztes ellenség elől innen is továbbmenekül, talán el lehetett volna fog¬
lalni a táborát. (5) Minthogy azonban érintetlen gyalogos csapatai ott maradtak
a táborban, a kapuk előtt előőrsök és őrségek voltak elhelyezve, mi mást ért volna
el a consul azon kívül, hogy éppoly elhamarkodottan cselekszik, mint a király,
aki kevéssel azelőtt túl hevesen vette üldözőbe a megvert lovasokat? (6) A király
eredeti tervét, hogy megtámadja a földeken elszéledt gabonaszerzőket, szintén
nem lehetett volna kifogásolni, ha győzelmének mértéket tudott volna szabni.
(7) Már csak azért is érthető, hogy megkockáztatta ezt a vállalkozást, mert híre
jött, hogy Pleuratosz és a dardánok hatalmas sereggel elindultak hazájukból, és
már bent járnak Makedóniában. (8) Ha ezek a csapatok minden irányból kö¬
rülzárták volna őt, a rómaiaknak valószínűleg az ölébe hullott volna a győzelem.
(9) Philipposz úgy vélte, hogy a két balsikerű lovas csata után sokkal kevésbé
biztonságos az állandó táborban maradnia. EI akart hát vonulni, méghozzá úgy,
hogy az ellenség ne vegye észre. Ezért napnyugta táján hírnökpálcás követet
küldött a consulhoz, hogy fegyverszünetet kérjen lovasai eltemetésére. (10) Ezzel
elaltatva az ellenség gyanakvását, szerte a táborban sok tüzet hagyott hátra, és
a második őrségváltás idején szép csendben elvonult.
39.
(1) A consul már az étkezésnél tartott, amikor jelentették neki a hírnökpálcás
követ érkezését és jövetele célját. (2) Csak annyit válaszolt neki, hogy majd
! Livius itt valószínűleg egy mára elveszett Polübiosz-részletre reagál.
44