Oldal 42 [42]
illírekkel harcoljanak, ezért csak dárda és nyíl, esetleg nagy ritkán lándzsa ütöt¬
te sebeket láttak. Amikor azonban megpillantották a hispán karddal megcson¬
kított testeket, tőből levágott karral, a nyakcsigolyákat teljesen átszelő vágással
levágott fejeket, a kifordult beleket és a többi iszonyú sebet, (5) mind rémülettel
gondoltak bele, hogy milyen fegyverek és férfiak ellen kell majd harcolniuk.
Magát a királyt is félelem fogta el, hiszen még ő sem vívott szabályos ütközetet
a rómaiakkal. (6) Ezért visszahívta fiát és a Pelagoniai-szorosban álló őrséget,
hogy saját erejét növelje velük, és ezzel megnyitotta a Makedóniába vezető utat
Pleuratosz és a dardánok előtt.
(7) Aztán szökevények kalauzolásával elindult az ellenség felé 20 000 gyalo¬
gos és 2000 lovas élén, és Ataion mellett, a római tábortól valamivel több mint
egy mérföldnyire árokkal és sánccal erősített meg egy dombot. (8) Azt mondják,
amikor letekintett a római táborra odalent, megcsodálta egész beosztását, a
sorban álló sátrak és a szabályos távolságban futó utak által elhatárolt minden
egyes részletét, és azt mondta: senki meg nem mondaná, hogy itt barbárok tá¬
boroznak.
(9) A consul és a király két napon át a sáncok mögött tartotta embereit, várva,
megmozdul-e a másik fél. Harmadnap a római vezér csatarendbe sorakoztatta
egész seregét.
35.
(1) A király azonban, félve attól, hogy egy általános ütközetben gyorsan fordul¬
hat a kocka, Athénagorasz, az egyik bíborpalástos vezetésével kiküldött 400 tral¬
lisz — mint máshol már említettem, ez egy illír néptörzs — és 300 krétai gyalo¬
gost és velük együtt ugyanennyi lovast, hogy provokálják az ellenséges lovassá¬
got. (2) A rómaiak azonban, akiknek arcvonala alig több mint fél mérföldnyire
húzódott, veleseket és majdnem két teljes lovasalát küldtek ki, hogy így a lova¬
sok és gyalogosok száma is megegyezzen az ellenségével. (3) A király csapatai
azt hitték, hogy a megszokott módon fognak küzdeni: a lovasok felváltva hol
rohamoznak, hol visszahúzódnak, egyszer elhajítják dárdáikat, máskor megfu¬
tamodnak,; az illírek mozgékonysága jól érvényesül a kitöréseknél és meglepe¬
tésszerű rajtaütéseknél, a krétaiak pedig elárasztják nyilaikkal a rendetlenül
előrenyomuló ellenséget. (4) Ám ezt a harcmodort meghiúsította a rómaiak
éppoly makacs, mint erőteljes támadása. (5) Mintha teljes csatasorban küzde¬
nének, a velesek is mindnyájan kardot ragadtak, miután elhajították dárdáikat,
és közelharcba kezdtek; a lovasok pedig, miután egyszer megrohanták az ellen¬
séget, részben álló lovaikról, részben leugorva és a gyalogosok közé vegyülve
! XXVII. 32. 4.
41