Page 41 [41]
OCR
szorost, a rómaiakat két nagy szövetségesüktől is megfosztotta, egyik oldalon az aitóloktól, a másikon a dardánoktól. (4) A consul már túl volt az előkészületeken. A dasszaréták földjén! át vonult seregével, hozzá sem nyúlva a téli szállásáról magával hozott gabonához, mert a földeken találtak annyit, amennyi a csapatok szükségleteire kellett. (5) A városok és falvak részben önként, részben félelemből megadták magukat neki. Néhányat rohammal foglalt el, néhányat üresen talált, mert a barbárok a közeli hegyekbe menekültek. (6) Lünkosznál vert állandó tábort, közel a Beuosz folyóhoz; innen küldte el embereit gabonáért a dasszaréták magtáraihoz. Philipposz látta ugyan, hogy a környéken mindenütt teljes a pánik, és az embereken roppant rémület vett erőt, de mivel nem tudta biztosan, merrefelé tartott a consul, egy lovas alát küldött ki, hogy felderítsék, milyen irányba vonult az ellenség. (7) A consul is hasonló bizonytalanságban volt. Tudta, hogy a király elindult téli szállásáról, de fogalma sem volt, melyik vidékre vonult, így ő is felderítésre küldte lovasait. A két különböző irányból érkező ala, miután hoszszú ideig összevissza bolyongott a dasszaréták földjén, végül ugyanazon az útvonalon találkozott össze. (8) Amikor messziről meghallották az emberek és lovak zaját, mindkét fél tudta, hogy az ellenség közeledik. Így még mielőtt látótávolságnyira értek volna, felkészítették lovaikat és fegyvereiket, és mihelyt megpillantották az ellenséget, azonnal összecsaptak. (9) Mindkét csapat válogatott emberekből állt, és úgy alakult, hogy egyik sem maradt el a másik mögött sem számban, sem bátorságban. Így néhány órán át döntetlen eredménnyel harcoltak, és az összecsapásnak csak a maguk és lovaik kimerültsége vetett véget. (10) A makedónok közül 40), a rómaiak közül 35 lovas esett el. Így sem a király, sem a consulnak nem kapott biztosabb értesüléseket arról, hogy merre van az ellenség tábora. (11) Végül szökevények útján tudták meg — ilyen ingatag jellemű emberek minden háborúban akadnak, hogy megkönnyítsék az ellenség helyzetének kiismerését. 34. (1) Philipposz abban a meggyőződésben, hogy megnyerheti katonái ragaszkodását, és még készségesebben vállalják majd érte a veszélyeket, (2) ha gondoskodik a felderítés során elesett lovasok temetéséről, a táborba hozatta őket, hogy mindenki tanúja legyen ünnepélyes végtisztességüknek. (3) De semmi sem olyan bizonytalan és kiszámíthatatlan, mint a tömeg hangulata. Azt hitte, hogy ettől emberei készségesebben küzdenek majd érte, ehelyett inkább megrémítette őket és kedvüket szegte. (4) Ezek ugyanis ahhoz voltak szokva, hogy görögökkel és 1 Észak-épeiroszi görög törzs az illír határon. 40
