Page 41 [41]
szorost, a rómaiakat két nagy szövetségesüktől is megfosztotta, egyik oldalon az
aitóloktól, a másikon a dardánoktól.
(4) A consul már túl volt az előkészületeken. A dasszaréták földjén! át vonult
seregével, hozzá sem nyúlva a téli szállásáról magával hozott gabonához, mert
a földeken találtak annyit, amennyi a csapatok szükségleteire kellett. (5) A vá¬
rosok és falvak részben önként, részben félelemből megadták magukat neki.
Néhányat rohammal foglalt el, néhányat üresen talált, mert a barbárok a közeli
hegyekbe menekültek. (6) Lünkosznál vert állandó tábort, közel a Beuosz fo¬
lyóhoz; innen küldte el embereit gabonáért a dasszaréták magtáraihoz.
Philipposz látta ugyan, hogy a környéken mindenütt teljes a pánik, és az
embereken roppant rémület vett erőt, de mivel nem tudta biztosan, merrefelé
tartott a consul, egy lovas alát küldött ki, hogy felderítsék, milyen irányba vonult
az ellenség. (7) A consul is hasonló bizonytalanságban volt. Tudta, hogy a király
elindult téli szállásáról, de fogalma sem volt, melyik vidékre vonult, így ő is
felderítésre küldte lovasait. A két különböző irányból érkező ala, miután hosz¬
szú ideig összevissza bolyongott a dasszaréták földjén, végül ugyanazon az út¬
vonalon találkozott össze. (8) Amikor messziről meghallották az emberek és
lovak zaját, mindkét fél tudta, hogy az ellenség közeledik. Így még mielőtt lá¬
tótávolságnyira értek volna, felkészítették lovaikat és fegyvereiket, és mihelyt
megpillantották az ellenséget, azonnal összecsaptak. (9) Mindkét csapat válo¬
gatott emberekből állt, és úgy alakult, hogy egyik sem maradt el a másik mögött
sem számban, sem bátorságban. Így néhány órán át döntetlen eredménnyel
harcoltak, és az összecsapásnak csak a maguk és lovaik kimerültsége vetett véget.
(10) A makedónok közül 40), a rómaiak közül 35 lovas esett el. Így sem a király,
sem a consulnak nem kapott biztosabb értesüléseket arról, hogy merre van az
ellenség tábora. (11) Végül szökevények útján tudták meg — ilyen ingatag jelle¬
mű emberek minden háborúban akadnak, hogy megkönnyítsék az ellenség
helyzetének kiismerését.
34.
(1) Philipposz abban a meggyőződésben, hogy megnyerheti katonái ragaszko¬
dását, és még készségesebben vállalják majd érte a veszélyeket, (2) ha gondos¬
kodik a felderítés során elesett lovasok temetéséről, a táborba hozatta őket, hogy
mindenki tanúja legyen ünnepélyes végtisztességüknek. (3) De semmi sem olyan
bizonytalan és kiszámíthatatlan, mint a tömeg hangulata. Azt hitte, hogy ettől
emberei készségesebben küzdenek majd érte, ehelyett inkább megrémítette őket
és kedvüket szegte. (4) Ezek ugyanis ahhoz voltak szokva, hogy görögökkel és
1 Észak-épeiroszi görög törzs az illír határon.
40