Oldal 24 [24]
OCR
amikor az abüdosziak már alig bírták az ostromzárt, Attalosz maga is odahajózott, de csak felcsillantotta a közelből a remélt segítséget, ennél több támogatást nem nyújtott szövetségeseinek sem szárazon, sem vízen. 17. (1) Az abüdosziak a falakon felsorakoztatott hajítógépeikkel kezdetben nemcsak a szárazföldön rohamozók közeledését akadályozták meg, de az ellenséges hajók horgonyzóhelyét is veszélyeztették. (2) Később, amikor a falak egy része már romokban hevert, és az ellenség aknákkal megközelítette a sebtében felhúzott belső védőfalat is, követeket küldtek a királyhoz, hogy a város átadásának feltételeiről tárgyaljanak. (3) Azt próbálták kialkudni, hogy Attalosz helyőrsége és a rhodoszi négyevezősoros a legénységével együtt szabadon távozhasson a városból, ők maguk pedig egy szál ruhában szintén elvonulhassanak. (4) Amikor Philipposz azt válaszolta nekik, hogy nem tárgyal a békéről, csak ha feltétel nélkül megadják magukat, ez az üzenet a városbeliek felháborodását és reménytelenségét olyan ádáz dühre változtatta, (5) hogy őrjöngésükben a saguntumiak példáját követték:! elrendelték, hogy minden asszonyt zárjanak be Artemisz szentélyébe, a gümnaszionba pedig a szabadon született fiúkat és lányokat, sőt a csecsemőket és dajkáikat is, (6) az aranyat és ezüstöt hordják ki az agorára, a drága ruhákat dobálják fel a kikötőben álló rhodoszi és küzikoszi hajóra, hozzák elő a papokat és áldozati állatokat, és állítsanak oltárokat a tér közepén. (7) Itt először kiválogattak néhány embert, akikre az a feladat várt, hogy mihelyt látják, hogy a szétrombolt fal előtt küzdő csatasoruk megsemmisült, (8) azonnal öljék meg a gyermekeket és asszonyokat, dobálják a tengerbe az aranyat, ezüstöt és a ruhákat a hajókról, a középületek és magánházak közül pedig gyújtsanak fel, ahányat csak tudnak. (9) Esküt kellett tenniük, hogy végrehajtják ezt a cselekedetet; az átokkal fenyegető szöveget a papok mondták elő nekik. Ezután a fegyverfogható korban lévő férfiak tettek esküt, hogy senki sem jön vissza élve a csatából, csak ha győztek. (10) Az utóbbiak nem feledték az isteneknek tett esküjüket: olyan elkeseredetten harcoltak, hogy a király meghökkent veszett harci dühüktől, és felhagyott a küzdelemmel, még mielőtt az éjszaka szétválasztotta volna őket. (11) Amikor az előkelők, akikre a mészárlás iszonyúbb részének a végrehajtása várt, látták, hogy az ütközetet csak néhány, a sebektől és a megerőltetéstől kimerült társuk élte túl, kora hajnalban elküldték Philipposzhoz a szent szalagokat viselő papokat, hogy átadják neki a várost. ! Vö. XXI. 14. 23
