Page 20 [20]
OCR
mint a legutóbbi hasonló csodajel alkalmával. Ezenkívül úgy rendelkeztek, hogy egy háromszor kilenc szűzből álló kar himnuszt énekelve vonuljon végig a Városon, és vigyenek ajándékot Iuno Királynőnek. (10) A decemvirek rendelkezéseinek végrehajtásáról Gaius Aurelius consu/ gondoskodott. A himnuszt, amelyet atyáik idejében Livius költött, most Publius Licinius Tegula írta." 13. (1) Miután az összes aggasztó jelet elhárították — Quintus Minucius még a templomrablást is felgöngyölítette Lokroiban, és a pénzt a tettesek vagyonából visszatétette a kincstárba —, és a consulok el akartak utazni működési területükre, (2) számos magánember, akiknek ebben az évben járt volna a harmadik törlesztőrészlet az után az összeg után, amelyet Marcus Valerius Laevinus és Marcus Claudius Marcellus consulok idejében [210] kölcsönöztek az államnak; a senatushoz fordult, (3) mivel a consulok kijelentették, hogy egyelőre nincs fedezet a tartozás kiegyenlítésére, mert a kincstár alig volt képes fedezni az új, hatalmas hajóhadat és nagy hadseregeket igénylő háború költségeit. (4) A senatus nem bírta hallgatni panaszaikat: ha az állam a pun háborúra kölcsönzött pénzüket a makedón háborúban is fel akarja használni, mivel egyik háború a másikat szüli, mi más történik, mint hogy az állam a nagylelkűen felajánlott pénzt elkobozza tőlük, mintha valami bűnt követtek volna el? (5) Mivel ezeknek a magánembereknek a követelése jogos volt, az állam azonban nem volt abban a helyzetben, hogy adósságát kiegyenlítse, középutat találtak a méltányos és a hasznos megoldás között: (6) minthogy sok hitelező azt mondta, hogy mindenfelé sok eladó földterület van, és nekik vásárolniuk kellene, a senatus úgy döntött, hogy felkínálja nekik a Város 50 mérföldes körzetében található állami földeket. (7) A consulok majd felbecsültetik a földek értékét, és iugerumonként egy as haszonbért szabnak ki annak bizonyítékául, hogy a föld az államé; (8) így a tulajdonos, ha majd az állam fizetőképes lesz, és ő inkább a pénzt választja a föld helyett, visszaadhatja azt a népnek. (9) A hitelezők öröm! Vö. XXVII. 37. 5-15. Ennek a híradásnak alapján datálják Livius Andronicus halálát 207 és 200 közé - bár meglehet, hogy Tegula csak P. Licinius Crassus pontifex maximushoz fűződő kapcsolatának, nem pedig a konkurencia hiányának köszönhette a megbízatást. Az ,atyáik idejében" kitétel, amely egy hét éves időbeli intervallumot illetően kicsit túlzottnak hangzik, talán mindössze annak tudható be, hogy Livius Andronicus alakja erősen összekapcsolódott a római költészet , primitív", homályba vesző kezdeteivel. 2? 210-ben magánemberek felajánlott pénzével töltötték fel a pun háborúban teljesen kiürült kincstárat (XXVI. 36.). Livius ott ezt a cselekedetet nem kölcsönadásnak, hanem lelkes adományozásnak tünteti fel. Az első részlet visszatérítéséről 204-ben lásd: XXIX. 16. 1-3. A második részlet visszatérítéséről (202) Livius nem tesz említést. 19
