Oldal 16 [16]
Mialatt a consulok sorozást tartottak, és a háborúhoz szükséges előkészülete¬
ken munkálkodtak, a polgárság, amelyet egy új háború kezdetén fokozottabb
vallásos aggodalom szokott eltölteni, (6) noha már megtartották a könyörgést,
és esdekeltek minden isten vánkosa előtt, nehogy a valaha is elvégzett szertar¬
tásokból bármit elmulasszanak, felszólította a consult, akinek a makedóniai
hadszíntér jutott, hogy ajánljon fel ünnepi játékokat és ajándékot Iuppiternek.
(7) Az állam nevében teendő fogadalmat azonban késleltette Licinius bonzifex
maximus! közbeavatkozása, aki kijelentette, hogy a consu/ fogadalma nem vo¬
natkozhat egy meghatározatlan pénzösszegre, mert az erre szánt pénzt nem
szabad felhasználni a háborúban: azonnal félre kell tenni, és nem szabad egyéb
összegekkel összekeverni, máskülönben a fogadalmat nem lehet előírás szerint
teljesíteni. (8) Noha az érv és forrása egyaránt figyelmet érdemelt, mégis arra
utasították a consult, hogy forduljon a ponzifexek testületéhez a kérdéssel: lehet¬
séges-e meg nem határozott pénzösszegre vonatkozóan szabályszerű fogadalmat
tenni? A pontifexek testülete azt válaszolta, hogy lehetséges, sőt ez a helyesebb
eljárás. (9) A consul, amikor fogadalmat tett, ugyanazt a szöveget mondta a
pontifex maximus után, amely azelőtt az öt évre szóló fogadalmaknál szokott
elhangozni,? (10) azzal a különbséggel, hogy annyi pénzből ígért ünnepi játé¬
kokat és ajándékot, amennyit a felajánlás teljesítésekor a senazus meghatároz
majd. Eddig már nyolc alkalommal ajánlottak fel nagyszabású játékokat, de
mindig meghatározott pénzösszegből; ez volt az első eset, amikor a ráfordítan¬
dó pénz összegét nem határozták meg.
10.
(1) Miközben mindenkinek a figyelmét a makedón háború kötötte le, váratlanul
— mert ebben a pillanatban semmire sem számítottak kevésbé - felröppent a hír,
hogy a gallok mozgolódnak. (2) Az insuberek, cenomanusok és boiusok feltü¬
zelték a celineket,* az ilvasokat és a többi ligur törzset, és apun Hamilkar veze¬
tésével, aki Hasdrubal seregéből ragadt ott azon a vidéken, megtámadták Pla¬
centiát. (3) A várost kirabolták, haragjukban nagy részét fel is gyújtották, és alig
2000 embert hagytak életben a lángok és romok között. Aztán a Pón átkelve
! P. Licinius Crassus Dives, a 205. év consulja.
? A II. pun háború folyamán vált szokássá nagyszabású játékokat ígérni Iuppiternek arra
az esetre, ha az állam helyzete a következő öt évben nem fordul rosszabbra. Vö. XXII.
10. 7, XXVII. 33. 8, XXX. 2. 8, 27. 10-12.
3 Livius ránk maradt szövegéből öt ilyen fogadalom gyűjthető össze (IV. 27. 2, V. 19. 6,
VII. 11. 4, XXII. 9. 10, XXVII. 33. 8).
: Talán azonosak a XXII. 29. 7-ben emlitett celeiabeliekkel.
15