Oldal 205 [205]
OCR
204 GLOSSZÁRIUM felfedezés. Tisztakemény tudományok közé szokták sorolni például a matematikát, fizikát, kémiát; alkalmazott kemény tudományokhoz pedig az orvos- és mérnöki tudományokat. Az utóbbi időben több kritika is érte ezt a tipológiát, mivel a mai, egyre inkább interdiszciplináris tudományterületek nehezen sorolhatóak be. Konstruktivista tanuláselméletek: a tanulási folyamatot a tudás konstruálásaként, alkotásaként értelmezik, elutasítják a tudás reprodukciójára épülő tanulás fogalmát. A tudásal kotásban alapvetőnek tartják az előzetes tudás és az aktív, értelmező tanulás szerepét, így elvetik, hogy a tanulók a tanulás során tiszta lappal indulnak. A radikális konstruktivista tanuláselméletek az egyéni szintű tudáskonstruálásra fókuszálnak, míg a szociokonstruktivista tanuláselméletek a közös megértésre, tudásalkotásra, amiben az együttes, közösségi szintű tanulás áll a középpontban. Narratív kutatás: az elbeszélt vagy megélt történetek elemzésével foglalkozik. A kötetben szereplő narratív kutatás az elbeszélt történetek elemzésének körébe tartozik, ahol oktatói élettörténetekre épülő interjúk segítségével vizsgáltuk az elbeszélt oktatói élet, azaz oktatói identitás és fejlődés narratív szerveződését, az identitás és fejlődés narratív koherenciára törekvő, időben értelmezett konstrukcióit. Nézet: igaznak vélt előfeltevések a világról, tanulásról, tanításról, szakmai fejlődésről. A nézetek vagy másképp elképzelések, vélekedések a mindennapi tapasztalatokban formálódnak, részben implicitek, érzelemmel telítettek, gyakran elemeiben nem koherensek. A konstruktivista tanuláselméletek szerint a nézetek alakítják az oktatói gyakorlatot, szűrőként funkcionálnak, azaz az oktatók ezen keresztül észlelik a tanulást-tanítást, ennek fényében értékelik azt. Oktató: tág értelemben használjuk a felsőoktatásban oktatói státuszban dolgozókra (academic), szűkebb értelemben pedig egy speciális szerepkörre, a tanári munkához kapcsolódó szerepre. Kötetünkben az oktató fogalmának szűkebb értelmére fókuszálunk, így ha tágabb értelemben használjuk, azt külön jelezzük. Oktatói identitás(konstruálás): az oktatói identitást egyfajta önértelmezésnek, önmegértésnek tekintjük, mely a korábbi tapasztalatok és jövőbeli tervek folyamatos reflexiója, újraértelmezései során alakul, és végigkíséri az oktatói karrier egészét (Kelchtermans, 2009; Beijaard, Meijer & Verloop, 2004). Röviden azt mutatja meg, hogy milyennek látja magát az oktató oktatóként/tanárként. Oktatói kompetenciák: a felsőoktatásban az oktatás során alkalmazott komplex, pszichikus sajátosságok, amelyek az ismeretek, képességek, attitűdök komponenseit egyaránt tartalmazzák (Falus, 2006; Daniels, 2016), és amelyek hozzájárulnak az eredményes oktatói/tanári
