Oldal 194 [194]
OCR
3. AZ OKTATÓK ÉS OKTATÓKÖZÖSSÉGEK SZAKMAI TANULÁSÁNAK TÁMOGATÁSA... 193 A kihívások elemzése az oktatók szakmai fejlődése, tanulása és az oktatásfejlesztés területén új tendenciákat, irányokat erősített fel a nemzetközi színtéren. Az oktatói tanulás és az oktatásfejlesztés támogatása során elmozdulás történt a tartalomra fókuszáló megközelítéstől a folyamatos szakmai fejlődést hangsúlyozóig; a tanítás és tanulástámogatás egyéni gyakorlatának támogatásától az oktatóközösségek gyakorlatba ágyazott tanulása felé; az egyes beavatkozásoktól a támogatórendszerek komplexitása felé; a támogatórendszerek differenciáltabb, személyre szabottabb irányai felé; valamint az oktatói tanulás, oktatásfejlesztés rendszerszerti értékelése felé (Amundsen & Wilson, 2012; Boud & Brew, 2013; Stes & Hokeastra, 2015; Saroyan & Trigwell, 2015; Thomas et al., 2016; De Rijdt, Dochy, Bamelis, & van der Vleuten, 2016; Chalmers & Gardiner, 2015; Van Lankveld et al., 2017). Mindezek a tendenciák a nemzetközi kutatások területén felerősítették (1) az oktatói tanulással, támogatással, oktatásfejlesztéssel kapcsolatos nézetek, az észlelt támogató és nehezítő tényezők feltárását, (2) az oktatói közösségek tanulására vonatkozó kutatások megerősítését, (3) a közvetlen munkakörnyezet és a szakmai kultúra hatásának vizsgálatát, (4) a beavatkozások eredményességének kutatását. Ezek közül néhány fontosabb irányra és eredményre hívjuk fel a figyelmet. Az oktatói nézetek vizsgálatában erősödik a szakmai fejlődésre és tanulásra, valamint az oktatásfejlesztői identitás alakulására vonatkozó irány. Továbbá úgy tűnik, hogy a magukat oktatóként vagy oktatásfejlesztőként értelmezők szakmai fejlődése külön tanulási utakat mutat a felsöoktatäsban (pl. Nevgi & Löfström, 2015). Az oktat6i tanulás és támogatás kapcsán az intézeti, tanszéki szakmai kultúrák meghatározó jellegét is számos kutatás feltárta (I. Van Lankveldék, 2017 metaelemzését). Egy korábbi, finn és magyar oktatók körében végzett kutatásunkban pedig sikerült kimutatni, hogy a tanulásközpontú megközelítésekkel rendelkező, kísérletezésre nyitott oktatók érzékelik leginkább együttműködőnek és támogatónak az intézetüket/tanszéküket. Míg azokra, akik a szakmai kultúrát individualistának, klikkesedőnek látják vagy éppen alig észlelik az adott tanszék, intézet szakmai kultúráját, jellemző inkább az információközpontú tanítási megközelítés, valamint a szakmai fejlődés és tanulás elutasítása (a szakmai kultúra tipizálása Fullan & Hargreaves, 2012 elmélete alapján készült, I. Kálmán et al, 2020). A felsőoktatásban a kollegiális szakmai együttműködések tehát meghatározóak a szakmai fejlődés és tanulás során, és vannak olyan eredmények is, amelyek az együttműködés önkéntes jellegét hangsúlyozzák a szakmai fejlődés sikeressége kapcsán (Jááskelá, Häkkinen & Rasku-Puttonen, 2017). A beavatkozások eredményességének vizsgálataiban egyelőre inkább azt lehet látni, hogy megfogalmazódik az elégedettség-vizsgálatok kritikája, és az arra való törekvés, hogy a szakmai fejlődés és tanulás eredményességet ne csak egyéni oktatói és hallgatói szinten, hanem program és intézmény szintjén is vizsgálják, de e területen egyelőre kevés empirikus eredmény született
