Oldal 194 [194]
3. AZ OKTATÓK ÉS OKTATÓKÖZÖSSÉGEK SZAKMAI TANULÁSÁNAK TÁMOGATÁSA... 193
A kihívások elemzése az oktatók szakmai fejlődése, tanulása és az oktatásfej¬
lesztés területén új tendenciákat, irányokat erősített fel a nemzetközi színtéren.
Az oktatói tanulás és az oktatásfejlesztés támogatása során elmozdulás történt
a tartalomra fókuszáló megközelítéstől a folyamatos szakmai fejlődést hangsú¬
lyozóig; a tanítás és tanulástámogatás egyéni gyakorlatának támogatásától az
oktatóközösségek gyakorlatba ágyazott tanulása felé; az egyes beavatkozásoktól
a támogatórendszerek komplexitása felé; a támogatórendszerek differenciáltabb,
személyre szabottabb irányai felé; valamint az oktatói tanulás, oktatásfejlesztés
rendszerszerti értékelése felé (Amundsen & Wilson, 2012; Boud & Brew, 2013;
Stes & Hokeastra, 2015; Saroyan & Trigwell, 2015; Thomas et al., 2016; De
Rijdt, Dochy, Bamelis, & van der Vleuten, 2016; Chalmers & Gardiner, 2015;
Van Lankveld et al., 2017).
Mindezek a tendenciák a nemzetközi kutatások területén felerősítették (1) az
oktatói tanulással, támogatással, oktatásfejlesztéssel kapcsolatos nézetek, az észlelt
támogató és nehezítő tényezők feltárását, (2) az oktatói közösségek tanulására
vonatkozó kutatások megerősítését, (3) a közvetlen munkakörnyezet és a szakmai
kultúra hatásának vizsgálatát, (4) a beavatkozások eredményességének kutatását.
Ezek közül néhány fontosabb irányra és eredményre hívjuk fel a figyelmet. Az ok¬
tatói nézetek vizsgálatában erősödik a szakmai fejlődésre és tanulásra, valamint az
oktatásfejlesztői identitás alakulására vonatkozó irány. Továbbá úgy tűnik, hogy a
magukat oktatóként vagy oktatásfejlesztőként értelmezők szakmai fejlődése külön
tanulási utakat mutat a felsöoktatäsban (pl. Nevgi & Löfström, 2015). Az oktat6i
tanulás és támogatás kapcsán az intézeti, tanszéki szakmai kultúrák meghatározó
jellegét is számos kutatás feltárta (I. Van Lankveldék, 2017 metaelemzését). Egy
korábbi, finn és magyar oktatók körében végzett kutatásunkban pedig sikerült
kimutatni, hogy a tanulásközpontú megközelítésekkel rendelkező, kísérletezésre
nyitott oktatók érzékelik leginkább együttműködőnek és támogatónak az inté¬
zetüket/tanszéküket. Míg azokra, akik a szakmai kultúrát individualistának,
klikkesedőnek látják vagy éppen alig észlelik az adott tanszék, intézet szakmai
kultúráját, jellemző inkább az információközpontú tanítási megközelítés, valamint
a szakmai fejlődés és tanulás elutasítása (a szakmai kultúra tipizálása Fullan &
Hargreaves, 2012 elmélete alapján készült, I. Kálmán et al, 2020). A felsőoktatásban
a kollegiális szakmai együttműködések tehát meghatározóak a szakmai fejlődés és
tanulás során, és vannak olyan eredmények is, amelyek az együttműködés önkéntes
jellegét hangsúlyozzák a szakmai fejlődés sikeressége kapcsán (Jááskelá, Häkki¬
nen & Rasku-Puttonen, 2017). A beavatkozások eredményességének vizsgálataiban
egyelőre inkább azt lehet látni, hogy megfogalmazódik az elégedettség-vizsgálatok
kritikája, és az arra való törekvés, hogy a szakmai fejlődés és tanulás eredményes¬
séget ne csak egyéni oktatói és hallgatói szinten, hanem program és intézmény
szintjén is vizsgálják, de e területen egyelőre kevés empirikus eredmény született