Az elmúlt évtizedekben az oktatói tanulástámogatás, oktatásfejlesztés területén
elért nemzetközi tapasztalatok és kutatási eredmények felszínre hoztak számos
kihívást és ezek kapcsán új fejlesztési irányokat is azonosítottak. Az alábbiakban
a leggyakrabban felmerült kihívásokat összegezzük röviden:
— Az oktatási tevékenység támogatása elkülönül az egyetemi munka más
részeitől,
— A felsőoktatás tágabb, nemzetközi és nemzeti kontextusa nem támogatja
az oktatói tanulást, oktatásfejlesztést. Mindezt egyrészt a neoliberális
menedzsment kultúra erősödéséhez, másrészt az oktatás és kutatás közti
feszültsegekhez kötik (Van Lankveld, Schoonenboom, Volman, Croiset &
Beishuizen, 2017).
- Ältaläban bevezetö programokat ajánlanak fel, tesznek kötelezővé az
oktatók számára — különösen a kezdő oktatók esetében —, melyekről úgy
gondolkodnak, hogy lezárhatóak, befejezhetőek, így a folyamatos szakmai
fejlődés aspektusát nem erősítik.
— A szolgáltatási irány a centralizált intézményi képzésekre, eseményekre
fókuszál, a szakmai fejlődés támogatását kiszakitja a mindennapi tevékeny¬
ségből. E programok a legtöbbször egyfajta deficit modellből indulnak ki,
az oktatók hiányosságaira fökuszälnak (Boud & Brew, 2013).
— Külön kezelik a folyamatos szakmai fejlődés támogatásakor a főállású
oktatókat a többi oktatótól, általában külön képzéseket is tartanak számukra
(Thomas et al., 2016).
— Intézményi szinten gyakran ellentmondó üzenetként jelenik meg: az értékek
és elvek szintjén támogatott a tanulásközpontú megközelítés, a tanítás
minősége, viszont ezt a mindennapi intézményi gyakorlat kevésbé segíti elő.
Ráadásul feszültség mutatkozik az intézményi és egyéni szintű erőfeszítések,
érdekek kôzt is (Van Schalkwyk et al., 2015).
— Problémaként merül fel a belső képzések kizárólagossága, az egyéni oktatói
szakmai fejlődés és tanulás, valamint a tanszékek, gyakorlatközösségek ta¬
nulásának egymástól való függetlenedése (Cox, 2013; Kálmán et al., 2020), a
transzfer problémája. Van Lankveldék (2017) metaelemzése pedig arra hívja
fel a figyelmet, hogy a közvetlen munkakörnyezet hatása a legmegosztóbb: ha
a környezet kollegiális, támogató, akkor pozitívan alakítja a szakmai fejlődést,
ha viszont versengő, hierarchikus, bizalomhiány jellemzi, akkor negatívan.