Oldal 183 [183]
182 VIII. VARIÁCIÓK AZ OKTATOK SZAKMAI FEJLODESENEK...
valamint ha az oktatókkal közösen került kialakításra a kurzusfejlesztés fókusza
(részben Al, B2).
Bár az oktatók szempontjából a közösségi élmény, az oktatókollégákkal való
találkozás, tapasztalatcsere lényeges eredménye volt a fejlesztéseknek (Id. oktatók
kérdőíves visszajelzése, vezetői interjú, reflexió A1-A2 esetében, B2 reflexiói), az
oktatók közti oktatással kapcsolatos egyeztetések száma nem igazán növekedett (I.
oktatói kérdőíves visszajelzés A1-A2 esetben), inkább a már meglévő tantárgyhoz
kötődő közösségek vagy kisebb informális párok, csoportok tudásmegosztása
erősödött, Összességében úgy tűnik, hogy az adott kontextusokban a képzési
program észlelésének erősödése, az oktatásról való diskurzus, tapasztalatcsere
lehetősége lerakhatják annak alapjait, hogy később akár képzésekhez kötődő
oktatói gyakorlatközösségek alakuljanak ki. Bár az is látszik, hogy ennek további
tudatosan tervezett támogatása nélkül erre kevés esély van.
8.3. Intézménybez kötődő eredmények
Mind a négy fejlesztési variáció vezetői kezdeményezéssel, együttműködéssel ment
végbe, kari szinten top down fejlesztésekről van szó, amihez a támogatók nyújtottak
segítséget. A fejlesztések első körében mindkét esetben cél volt, hogy az oktatók
minél nagyobb százalékát vonják be a szakmai tanulásba. Az A1 esetben az okta¬
tók közel fele jelentkezett azokra a képzésekre, amelyeket a támogatók tartottak
az oktatók szakmai tanulása érdekében, a B1 esetben pedig eredetileg minden
oktató bevonása volt a cél. Az oktatói lemorzsolódás ugyanakkor az extenzív
jellegű képzések során magas volt. A fejlesztések második köre már célzottabban
igyekezett elérni az oktatókat, a bevonódás az A2 fejlesztés esetében alacsony
maradt, a B2 fejlesztés során viszont a kisebb létszám mellett a lemorzsolódás
mértéke elhanyagolható maradt.
A karok szintjén a szakmai tanulás fenntarthatósága az eredményesség lé¬
nyeges kérdéseként vetődik fel, amire majd hosszú távon lehet választ adni. A 2-2
fejlesztési variáció és a kétéves folyamat után intézményi/kari szinten az oktatás¬
sal kapcsolatban megindult a reflexió, kommunikáció (A1-A2 vezetői reflexió),
vannak kisebb oktatói közösségek, amelyek fejlesztési produktumai beépülnek a
gyakorlatba (részben A1, részben B1, B2). Az egyik esetben látszódik az oktatói
nyitottság a fejlesztési tapasztalatok megosztására (A1 oktatói visszajelzések), a
másik esetben pedig a vezetői elköteleződés, az oktatásfejlesztésről való tudatos
gondolkodás és lehetőség nyújtása az egyelőre elszigeteltebb oktatói közösségek
közti tudásmegosztásra (B2). A fenntarthatóság nagy kérdése lesz ugyanakkor,
hogy a vezetők, oktatók és támogatók bevonódása és közös egyeztetései a szak¬
mai tanulás céljairól, módjairól, valamint a szakmai tanulás érdekében történő