A négy fejlesztési variáció alapján jól látszik, hogy a képzések egészének fejlesztési
eredményei lassabban jelennek meg, lassabban formálódnak. A képzési prog¬
ram fejlesztése és kapcsolata az oktatók tanításával, szakmai tanulásával nagy
mértékben függ a képzési programok értelmezésétől, jellemzőitől. Ha a képzési
program olyan nagy, hogy szinte minden oktató érintett benne, akkor inkább
tantárgyakhoz kötődően jelenik meg az oktatói együttműködés, mivel a képzési
program oktatásfejlesztése túl absztrakt, túl összetett az oktatók számára. Ha
viszont több és többféle, kisebb képzési program van a karon, ahol minden oktató
csak bizonyos képzéseken tanít, akkor meg a képzések közti státuszkülönbségek
(pl. hány hallgatója van, milyen nehéz a bekerülés) nehezíthetik az oktatók közti
együttműködést. Összességében az oktatói együttműködésekben a képzési prog¬
ramhoz tartozás nem jelentett igazán erős közös alapot, inkább egy-egy tantárgyhoz
kötődő közös fejlesztés teremtett oktatói közösségeket, az eredmények egyelőre
inkább a kurzusok, mint a képzés egésze szintjén értelmezhetőek. A jól működő
tantárgyak köré szerveződő oktatói közösségekre jellemző volt, hogy több oktató
tartja, és hogy valamilyen szempontból kulcstantárgynak minősül a képzésen belül,
például elsőéves bevezető tárgy vagy a képzés meghatározó tantárgya.
A kurzusfejlesztés során ugyanakkor a képzési program meghatározó kontext¬
ussá válhat, és ebben jelentőssé vált a vezetők szerepe, akik tudatosan választották
ki a fejlesztésre, újításra megfelelő kurzusokat. E választás szempontjai közt a
következő szempontok voltak lényegesek: a hallgatói tapasztalatokat vizsgáló
kutatás eredményei alapján felmerülő problémák kapcsán érintett kurzusok fej¬
lesztéséhez kapcsolédott (A1, B2); olyan oktatói közösséghez kapcsolódott, akik
már rendelkeztek korábbi oktatáshoz kötődő fejlesztési tapasztalattal, már eleve
oktatói közösségként működtek, motiváltak voltak a szakmai tanulásra (B1); új
tantárgy, tanulási tevékenység szempontjából is új fejlesztése (A1), elsőéves tárgyak
(B2); új módszereket igénylő tantárgy fejlesztése, oktatásra motivált oktatókkal
(B2); minden képzéshez kötődően 1-2 tantárgy fejlesztése (A1). Az A2 fejlesztés
pedig nem kötődött képzési programhoz.
A tantárgyakhoz kötődő fejlesztésekben jelentős volt a közös anyagok (tervek,
értékelési eszköz, módszertani elem, online támogatás) kidolgozása, amit adott
esetben több oktató is ki tudott próbálni, használni, A produktum készítésében
tehát előny volt, ha az adott kurzus oktatásában több oktató volt érintve (az Al
fejlesztésben nagy különbség volt a közt, hogy valaki egyedül készített tematikát,
párban egy oktató és egy munka világából érkező képviselő, vagy ténylegesen
közösen egy oktatói csoport). A szakmai tanulás eredményességét az is elősegí¬
tette, ha módszertanilag jelentős kihívást jelentett a tantárgy (pl. projekt /A1/,
hallgatói képességeket fejlesztő, gyakorlatias feladatokra épülő kurzus /B2/),