ben számukra fontos témákat megjelölve (pl. oktatói kiégés, a tanulástámogatás
szervezeti szintje), részben egy kurzushoz kötődő vizsga fejlesztéséhez további
támogatói visszajelzés kérésével. Ugyanakkor a következő résztvevő tanszékek
kevésbé konkrét tanulási céllal érkeztek, vagy egyáltalán a részvételre sem voltak
nyitottak, így a B1 fejlesztés tanulástámogatási logikáját fel kellett adni.
Az Al és BI fejlesztés támogatói reflexiói alapján az látszódott, hogy a képzések
extenzív jellege, valamint lazább kapcsolata az oktatók mindennapi oktatási tevé¬
kenységével együttesen gyengíti az oktatók részvételét, bevonódását — legalábbis
abban a fázisban, amikor az oktatók szakmai tanulásának támogatása még csak
megkezdődik egy karon. Ebből következően a fejlesztések újabb variációinál a
tanulástámogatás logikájának radikális átgondolása vált szükségessé.
Az A2 fejlesztés elengedte a képzés extenzív jellegét, a tanulási tevékenység
produktumhoz kapcsolódását. Egy rövid, egy alkalmas szakmai worksbopként
került megszervezésre, amiben az oktatók tanítási gyakorlatához és problémáihoz,
kérdéseihez kapcsolódva az interaktív tanítási módszerek célok szerinti rendsze¬
rezése, tudatosítása történt meg saját élményű tanulási tapasztalatok szerzésével
(pl. kettős kör, Gondolkozz-beszéld meg párban — kupaktanács, kerekasztal),
továbbá az oktatók jógyakorlatainak, tapasztalatának megosztásával.
A B2 fejlesztésben megvalósuló tanulástámogatási koncepció minden korábbi
fejlesztési tapasztalatból táplálkozott. A támogatók megbeszéléseiken úgy látták,
hogy az A2 fejlesztésben túl sok elméleti alapvetésüket adták fel, így igyekeztek
az extenzív jelleget és a tanulás produktumhoz való kapcsolódását is visszahozni.
A legfőbb változtatás viszont ahhoz kötődőtt, amit a támogatók a tanulástá¬
mogatás legnagyobb problémájaként érzékeltek a korábbi fejlesztésekben: a
tanulástámogatás nem kapcsolódik elég jól az oktatói közösségek mindennapi
gyakorlatához, ami miatt már részvételük, bevonódásuk is nehézkes, a tanultak
beépülése a gyakorlatukba pedig nagyon bizonytalan. A B2 fejlesztésben kiala¬
kított tanulástámogatási forma leginkább közös fejlesztésként (Ferman, 2002)
értelmezhető: a vezető, oktatók és támogatók partneri viszonyban, együttmű¬
ködve dolgoznak a képzési programhoz vagy kurzushoz kötődő fejlesztési feladat
meghatározásán, a fejlesztés tervezésén, megvalósításán, értékelésén, terjesztésén.
E tanulási formában a vezető és az oktatók is aktív szerepet töltöttek be már a
tervezésben, a kurzus- vagy képzési program fejlesztési céljainak azonosításában.
A támogatók ezt a folyamatot állványozták (Reiser & Tabak, 2014) a helyzet
értelmezéseivel, szakmai szempontok, fejlesztési irányok, lehetőségek felvázolá¬
sával, ugyanakkor arra törekedtek, hogy a képzés- vagy kurzusfejlesztés céljait,
tevékenységeit, lépéseit a vezető és az oktatók közössége döntse el (a vezetők e
fejlesztési közösségek tagjai voltak). Mindez pedig azt is jelentette, hogy a tá¬
mogatók adott esetben elengedtek szakmailag lényeges fejlesztési elemeket (pl.
a kurzusfejlesztés során az értékelés újragondolását) annak érdekében, hogy