Page 161 [161]
OCR
I60 VIII. VARIÁCIÓK AZ OKTATOK SZAKMAI FEJLODESENEK... által észlelt oktatói viselkedés nem változik, s a hallgatók teljesítményére is csak kis mértékben hat. Összességében a kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy az oktatói fejlődést szolgáló programok és a hallgatók tanulási eredményei közti direkt összefüggést eddig megalapozottan nem lehetett kimutatni (Chalmers Gardiner, 2015). A hatás kimutatását nehezíti a változások lassúsága, komplexitása, valamint a közvetett kutatási módszerek használata (pl. önbevalláson alapuló kérdőívek). Az oktatói tanulástámogatás értékelésének komplexitása azt is jelenti, hogy az eredményesség szempontjait nemcsak egyéni szinten, hanem a képzési programok és az intézmény szintjén is szükséges vizsgálni. Chalmers 8 Gardiner (2015) kutatási eredményeken alapuló, értékelési keretrendszerükben éppen ezen elemek azonosítására és az ausztrál felsőoktatási gyakorlatban való kipróbálására vállalkoztak. Az értékelési rendszerükben a program szintjén a következő fókuszokat azonosították: (1) az oktatói tudás, képességek, gyakorlatok, (2) az oktatók reflektív gyakorlata és a tanításra vonatkozó tudományosság, (3) a hallgatói bevonódás és tanulásuk növelése, (4) a hallgatók tanulási megközelítése; míg az intézmény szintjén: (5) a stratégiát, (6) a forrásokat és (7) a kultúrát. Ehhez a hét fókuszhoz rendeltek indikátorokat, amelyeket a felsőoktatási intézmények használtak a gyakorlatuk értékeléséhez. Az oktatás tényleges megváltozása, a transzfer megjelenése, az új gyakorlat fennmaradása kapcsán De Rijdt és munkatársai (2013) metaelemzésük során egy olyan értékelési keretet alakítottak ki, amiben egyfelől azonosították a három fő befolyásoló tényezőt és annak elemeit, azaz (1) a személyes oktatói jellemzőket, (2) a beavatkozás avagy a tanulástámogatás jellegét, valamint (3) a munkahelyi környezetet, másfelől pedig azokat a moderáló tényezőket, amelyek a transzfer hatásának értékelését befolyásolhatják. A moderáló tényezők között a következőket gyűjtötték össze: a bevatkozás után közvetlenül vagy késleltetve értékelték a hatást, önértékelésre vagy mások bevonására is épített, a transzferra vagy az eredményességre épült a mérés, nyitott vagy zárt képességek értékelésére vonatkozott, laboratóriumi vagy természetes kontextusban zajlott, publikált vagy nem publikált tanulmány. A metaelemzés alapján a szerzők előzetes, még további megerősítést igénylő eredményeknek a következőket tartják: a személyes változók kapcsán a tapasztalt oktatók inkább alkalmazzák a tanultakat gyakorlatukban, mint a kezdők. Ugyanakkor a kezdőket segítheti a tapasztalt kollégákkal való együttműködés. A beavatkozás jellege mentén arra hívták fel a figyelmet, hogy eredményesebbnek tűnik a munkába ágyazott tanulás (on the job learning), ami lehet informális és formális is, mint a munka melletti tanulás (off the job learning), az oktatóktól több időt igénylő beavatkozás, valamint a megerősítő tanulási klíma szemben az inkább hiányokra fókuszálóval. Összességében az oktatói tanulástámogatás eredményességének értékelése még számos nyitott kérdést rejt, és továbbra is nagy kihívás a személyek és kontextusok
