Seite 160 [160]
OCR
3. AZ OKTATÓI SZAKMAI FEJLŐDÉS ÉS TANULÁS TÁMOGATÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE 159 3. AZ OKTATÓI SZAKMAI FEJLŐDÉS ÉS TANULÁS TÁMOGATÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE A nemzetközi térben az elmúlt közel negyven évben az oktatók szakmai tanulástámogatási programjainak és kezdeményezéseinek folyamatos gazdagodása érzékelhető, emiatt is a kutatások egyre inkább a tanulástámogatás eredményességének kérdéseire kezdenek figyelni. Az eredményesség értelmezésében egy alapvető elmozdulás történik az oktatói elégedettségvizsgálatok felől egy komplexebb, a hallgatók tanulását és eredményességét is érintő értékelési irány felé. Az oktatói tanulást támogató képzések esetében jelentős kérdéssé válik a transzfer, azaz hogy a tanultak hogyan épülnek be az oktatók mindennapi gyakorlatába (De Rijdt, Stes, van der Vleuten & Dolchy, 2013). Továbbá megjelenik annak igénye, hogy az eredményességet ne csak az egyéni oktatói szinten, hanem a programok és az intézmény szintjén is értékeljék (Chalmers & Gardiner, 2015; I. még a kötet 1. és 2. elméleti jellegű fejezeteiben). Az oktatók szakmai fejlődését támogató képzési programok hatásait az oktatók szintjén jellemzően a következő tényezők mentén vizsgálják: (1) elégedettség a szakmai fejlődés és tanulás támogatásával (pl. képzéssel), (2) a tanulási folyamat tudatosítása, (3) a tanítási nézetek változása, (4) az újonnan szerzett tudás és képességek alkalmazása, (5) változások a hallgatók számára, a hallgatók tanulási eredményeiben értelmezhető változások (De Rijdt, Dochy, Bamelis & van der Vleuten, 2016). De Rijdt és munkatársai (2016) a fentebbi szempontok mentén vizsgálta az oktatók észlelését egy gazdag támogatórendszerrel rendelkező felsőoktatási intézményben. Ez alapján az oktatói elégedettség kapcsán a következőket azonosították: könnyű alkalmazni a tanultakat, a személyes igényekre épít, az oktatók közti tapasztalatcserét segíti elő, szakértő jelenléte jellemző, kiscsoportos, a magyarázatok és interakciók egyensúlya megfelelő, a képzések kínálata széles. A nézetekben való változást a képzések természetes velejárójának tartják, növekszik az IKT alkalmazása, nyitnak a tanulásközpontúság felé, erősödik reflektív szakemberként való működésük. A transzferhatás kapcsán kiemelik, hogyaz IKT használata olyan zárt képességként jelenik meg (vö. Blume, Ford, Baldwin & Huang, 2010 idézi De Rijdt et al., 2016), amelyeket az oktatók azonnal tudnak alkalmazni a tanításuk során. A hallgatók kapcsán a teljesírmény növekedését emelték ki, a hallgatókkal való jobb kapcsolatot, az önszabályozott és együttműködésre épülő tanulás erősítését. A felülről indított képzésekkel elégedettebbek voltak az oktatók, ugyanakkor az alulról kezdeményezett vagy együttműködésben kialakított képzésekben az oktatók szerint a tanulás tudatosságának növelése és a nézetek változása bizonyult erősebbnek. Egy nemcsak önbevalláson alapuló kutatás (Stes g Van Petegem 2011) inkább azt erősíti meg, hogy a pedagógiai képzés a kezdő oktatók tanítási nézeteire, megközelítéseire hat pozitívan, ugyanakkor a hallgatók
