Seite 142 [142]
2. ELMÉLETI KERETEK I4I
A személyes tényezőkként kiemelt szakmai fejlődésről, tanulásról kialakított
nézeteket, valamint az oktatók észlelt és fontosnak tartott kompetenciáit már
részletesen bemutattuk az 5. és 6. fejezetekben, ezért itt most csak az elméleti
keretben eredményként megjelenő szakmai fejlődés és tanulás tevékenységeire
térünk ki.
2.1. A szakmai fejlődés és tanulás gyakorlata
Az oktatók sokféle szakmai tanulással kapcsolatos gyakorlatait, tevékenységeit
elemezték, és vizsgálták az egyes tevékenységek eredményességét a felsőoktatásban.
Ugyanakkor fontos látni, hogy a tanítási gyakorlat sokféleségét nehéz rendszerezni,
több tanulási tevékenység átfedésben All egymassal (Ferman, 2002; Knight et al.,
2006), például a formális pedagógiai képzések és a közös informális beszélgetések
vagy a reflektálás és a tanítás kutatása. Ferman (2002) ausztrál egyetemen végzett
vizsgálatában az oktatók a szakmai fejlődés és tanulás kollektív és formális útjait
tartották eredményesebbnek, de például az Open University részmunkaidős oktatói,
éppen ellenkezőleg, a nem formális tevékenységeket ítélték fontosabbnak (Knight,
Tait, & Yorke, 2006). További tanulmányok arra hívták fel a figyelmet, hogy az
oktatók a szakmai fejlődés és tanulás kollegiális módjait (pl. társmentorálás) érzik
meghatározóbbnak, mint az egyéni utakat (King, 2004; Hott & Tietjen-Smith,
2018, Wood, Vu, Bower, Brown, Skalicky, Donovan, Loch, Joshi, & Bloom, 2011).
A szakmai fejlődés és tanulás egyes formáival, tevékenységeinek eredményessé¬
gével is foglalkoztak kutatások (pl. Gibbs & Coffey 2004; Cilliers & Herman 2010;
Crawford, 2010; Norton et al., 2005; Postareff, Lindblom-Ylanne, & Nevgi, 2008;
Stes & Van Petegem, 2011). A formalis pedagögiai (tovabb)kepzesek eseteben azt
találták, hogy ha a képzés a hallgatóközpontú megközelítésekre fókuszál, akkor az
pozitívan hat az oktatók tanításról alkotott nézeteire, valamint tanítási megközelí¬
tésükre, hosszabb távon, bár kisebb mértékben a hallgatók tanulására is (pl. Gibbs
& Coffey 2004; Cilliers & Herman 2010; Stes & Van Petegem 2011). Az oktatök
úgy érezték, hogy a formális pedagógiai képzések pozitívan hatottak az identitásala¬
kulásukra (Van Lankveld et al., 2017), de problémaként merülhet fel, ha a képzések
kevésbé építenek a partneri és a kollegiális kapcsolatokra (pl. Owens, 2015).
A kollaboratív vagy együttműködő tanulás különböző megközelítései, mint
például a gyakorlat- közösségek, a team tanulás, a hálózatok mind értékes elemei az
intézményi stratégiáknak csakúgy, mint az oktatók által kedvelt megoldásoknak.
A kollaboratív tanulás kapcsolódik a munka alapú megközelítéshez és érzékenyebb
a diszciplináris kultúrákra is, mint a (tovabb)képzési programok (Boud & Brew,
2013; Cox & McDonald, 2017; Crawford, 2010). Amíg a szakmai fejlődés és ta¬
nulás kollaboratív sajátosságairól nem felsőoktatási kontextusban számos pozitív