Oldal 139 [139]
138 VI. AZ OKTATÓK ELKÉPZELÉSEI AZ OKTATÓI KOMPETENCIÁKRÓL
6. GYAKORLATI IMPLIKÁCIÓK
A kutatás során kialakított oktatói kompetenciaterületek bár nem törekednek
egy teljes és koherens keretrendszer megteremtésére, az eredmények alapján úgy
tűnik, jól tudták megragadni a hazai felsőoktatás tipikus tevékenységeire épülő
kompetenciaterületeket. Így azt gondoljuk, hogy használható e lista az oktatók
önreflexiójának, szakmai tanulásuk megtervezésének támogatásához. Ugyanakkor
a kompetenciák leírásában hasznos a tervezés és értékelés területének további
részletezése annak érdekében, hogy a tanulásközpontú megközelítés sajátosságai,
illetve hiányai egyértelműen látszódjanak.
A kutatás eredményei továbbá felhívják a figyelmet az oktatók szakmai fej¬
lődésének és tanulásának támogatásakor fellépő nehézségekre, a kiaknázható
lehetőségekre. Ilyen kiaknázható lehetőségként a következőket látjuk az eredmé¬
nyeink alapján: (1) az oktatók a hallgatók tanulásának támogatását, facilitálását a
legfontosabb kompetenciaterületek közt tartják számon, tehát az ezen a területen
való fejlődés érdekében nyitottak lehetnek a tanulásra. (2) A tanulásközpontú
megközelítés szempontjából igen releváns kompetenciáikat jobbnak értékelik azok
az oktatók, akik több képzési területen is tanítanak, tehát ennek tudatosítása, ki¬
aknázása, elősegítése előnyös lehet a szakmai fejlődés és tanulás támogatása során.
Az eredményeink továbbá azt mutatják, hogy (3) a tanulásközpontú megközelítés
erősödését hozó kompetenciaterületek fejlődése nem szenzitív a tanítási tapaszta¬
latokra, ráadásul a többi kompetenciaterületen is az eredményesség növekedésének
érzése nemcsak a kezdeti időszakban, hanem később is ugrásszerű változásokat
mutat. Mindez pedig óvatosságra int annak kapcsán, hogy a felsőoktatásban a
szakmai fejlődés és tanulás támogatásának elsődleges célcsoportjai a kezdő oktatók
legyenek, és inkább az oktatói karrier hosszabb időszakára fókuszált támogatás
mellett teszi le a voksot. Végül az oktatók szakmai fejlődésének és tanulásának
támogatása során problémát jelenthet a , túlzó elégedettség?" is. Úgy tűnik, hogy
az oktatók bizonyos kompetenciaterületekkel igencsak elégedettek, sőt talán még
kritikusak is, hiszen kevésbé tartják fontosnak, mint amennyire jellemzi őket.
Ezek közé tartozik elsősorban a kurzusok tervezése, fejlesztése; a kollégákkal való
együttműködés az oktatásban; valamint a hallgatók tanulásának, eredményeinek
értékelése. E területek támogatása önmagától nem fog vonzóvá válni az oktatók
számára, így különös figyelmet kell fordítani e kompetenciaterületek komplexi¬
täsänak tudatositäsära.