Oldal 138 [138]
5. AZ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE 137
oktatói azok, akik leginkább és legkonzekvensebben kevésbé jónak érzik ezeket
a kompetenciáikat.
A hagyományosabb oktatói kompetenciaterületeken számít jobban a tanítási
évek száma (pl. a kurzusok tervezése; a tudomány-, szakterület új eredményeinek
tanítása; a tebetséges hallgatók tanulásának, fejlődésének segítése). Jellemzően az első
kezdeti időszak (9 év alatti tanítási tapasztalat) után látható egy ugrásszerű nö¬
vekedés, bár több terület esetében ez az emelkedés inkább 20 év után következik
be (pl. a hallgatók tanulásának támogatása; a hallgatók tanulásának, eredményeinek
értékelése; képzésfejlesztés). Mindez jelezheti azt, hogy ezeken a területeken működik
a szakmai szocializáció, a gyakorlatközösségekben való informális tanulás, ami
különösen az első időszakban jelentős hatású. Ugyanakkor bizonyos kompetenci¬
aterületek — többek közt az inkább vezetői feladatokhoz is köthető képzésfejlesztés,
egyetemen kívüli partnerekkel való együttműködés — fejlődése későbbi időszakokban
is meghatározó.
A tanulásközpontú megközelítés szempontjából kiemelten érdemes foglalkozni
a ballgatók tanulásának támogatása kompetenciaterülettel, ami inkább a puha, mint
a kemény tudományterületek oktatói körében erősebb. A tanítási tapasztalatok
mentén pedig nem a szokásos, kezdeti időszak utáni kompetenciaérzet növeke¬
dését mutatják, hanem 20 év tanítási tapasztalat után találtunk egy ugrásszerű
növekedést. Mindez azt jelenti, hogy az oktatók szakmai fejlődése és tanulása
során a tanulásközpontú megközelítés lassabban erősödik meg. A szakmai fejlődés
támogatásának, a beavatkozásoknak pedig nemcsak a kezdő időszakban lehet je¬
lentősége, hiszen ekompetenciaterület eredményességének érzékelése kifejezetten
a pálya későbbi időszakában erősödik fel, ráadásul számos, a tanulásközpontú
megközelítéshez szorosan kapcsolódó kompetenciaterület alakulása szempontjából
nem is játszik szerepet a tanítási tapasztalat.
Végül a kutatás korlátai közt számba kell venni, hogy az eredmények egy
önkitöltős kérdőíves adatfelvételből származnak, s hogy annak ellenére, hogy
az oktatói kompetenciákat igyekeztünk a hazai kontextusra adaptálni, bizonyos
területek értelmezése így is problémát jelenthetett az oktatók számára. Bár a
kompetenciák megfogalmazása részben idegenül hathatott, olykor nehezebben
értelmezhető lehetett, a kompetenciaterületek előzetes kialakítását továbbra is
hasznosnak tartjuk, mert így az oktatók a kompetenciaterületek szélesebb köréről
tudtak véleményt formálni. Éppen ezért a további kutatásokban érdemes majd
egy-egy kompetenciaterületet mélyebb értelmezésére vállalkozni (pl. a hallgatok
tanulásának támogatása vagy a ballgatók tanulásának, eredményeinek értékelése).