Oldal 137 [137]
136 VI. AZ OKTATÓK ELKÉPZELÉSEI AZ OKTATÓI KOMPETENCIÁKRÓL
pedig veszélyt is rejthet magában, hiszen az együttműködés különböző szintjei
más mértékben erősíthetik a tanulásközpontú megközelítést (pl. Little, 1990;
Doppenberg, den Brok Bakx, 2012), a korábbi eredmények pedig éppen azt
mutatják, hogy a tanuló szakmai közösségekként megjelenő együttműködés ritka
(Tékos & Kovacs, 2015).
Osszességében tehát az oktatói kompetenciák közül a ,hagyományosabb" alap¬
feladatok a fontosabbak, és ebben érzik az oktatók magukat eredményesebbnek
is; az olyan új feladatok, mint az újonnan érkező hallgatók támogatása, képzés¬
fejlesztés, online tanulási környezetek stb. esetében viszont kevésbé fontosnak
látják ezeket, és magukat kevésbé eredményesnek ítélik. Ugyanakkor egyfajta
ösztönző lehet a változásokra, hogy ezeken a területeket általában az oktatók kb.
fele fontosabbnak, mint amennyire eredményesnek érzi magát.
Az oktatói kompetenciák differenciált képének felrajzolásához, és az erre épít¬
hető lehetséges beavatkozási pontok azonosításához a második kutatási kérdésre
válaszolva megvizsgáltuk, hogy a képzési területek és a tanítási tapasztalatok
hogyan alakítják az oktatói vélekedéseket. Az eredmények alapján a legfőbb
megállapításaink a következők: (1) az egyes kompetenciaterületek észlelt ered¬
ményessége vagy inkább a képzési területek, vagy inkább a tanítási tapasztalatok
fényében változik, (2) a tanulásközpontú megközelítés megjelenéséhez kötődő kom¬
petenciák inkább a képzési területek mentén változnak, míg a hagyományosabb,
nem feltétlenül a tanulásközpontú megközelítést erősítő kompetenciaterületek
a tanítási tapasztalatok mentén, végül (3) egyedül a ballgatók tanulásának támo¬
gatása, facilitálása kompetencia az, ami szenzitív a képzési területek és a tanítási
tapasztalatok változására is.
A képzési területek tehát leginkább a tanulásközpontú megközelítést erősítő
kompetenciák kapcsán válnak fontossá. A hallgatók tanulástámogatása, az újonnan
érkező ballgatók szocializációjának segítése esetében visszaköszönnek a nemzetközi
kutatások eredményei (Lueddeke, 2003; Lindblom-Ylanne et al, 2006; Stes &
Van Petegem, 2014; Kalman et al, 2020): e kompetenciateriiletek esetében is a
puha tudományok oktatói (pl. bölcsészet, pedagógusképzés) eredményesebbnek
észlelik magukat a kemény tudományok képviselőinél (pl. természettudományi,
agrár). Ugyanakkor az online tanulási környezetek tervezésében, valamint az új
módszerek kipróbálásában, megosztásában már differenciáltabb a kép. A műszaki
és informatikai képzés oktatói is eredményesnek érzik magukat csakúgy, mint
a puha tudományok képviselői — különösen pedig akkor, ha nem csak egy kép¬
zési területen dolgoznak. Az eredmények megerősítik a képzési területek eltérő
oktatási sajátosságait, a tipológiák ma már túlzóan leegyszerűsítő voltát. Összes¬
ségében pedig kiemelendő a több képzési területen való tanítás pozitív hatása
a kompetenciák eredményességének érzékelésére, még a kemény tudományok
esetében is. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a természettudományi terület