Page 136 [136]
OCR
5. AZ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE 135 alapú megközelítés, ami egybehangzik a korábbi hazai kutatási eredményekkel (I. Soreco Research, 2014 idézi Berács et al, 2015; Vámos, 2011). A tanulásközpontú megközelítés azon elemei, amelyek a minden hallgatói csoport támogatásához és a tanulási környezetek fejlesztéséhez kötődnek, kevéssé erősek az oktatók kompetenciákról való gondolkodásában. Meglepő eredmény, hogy az oktatók a tehetséges hallgatók segítését minden egyéb oktatási tevékenységnél és kompetenciánál fontosabbra értékelik, ezáltal messze elszakad fontossága a képzésbe újonnan érkező ballgatói csoportok támogatásától, amelyek inkább a kevéssé fontos és az oktatókra kevéssé jellemző kompetenciák körébe tartoznak. A tehetséges hallgatók segítésének ilyen mértékű fontossága és elszakadása a többi hallgatói csoport támogatásától pedig éppen szembe megy a minden hallgató támogatására kiterjedő tanulásközpontú megközelítéssel. Ugyanakkor az újonnan érkező hallgatók tanulásának támogatása és a tehetséges hallgatók segítése esetében az oktatók kb. 50 százaléka érzékeli fontosnak, de magára nézve kevésbé jellemzőnek az adott kompetenciaterületet, ami lényeges ösztönzője lehet az e területeken elinduló szakmai fejlődésnek: akár a tehetséggondozás tömegoktatásbeli gyakorlatának újragondolásáról van szó, akár új feladatok megerősödéséről. Az online tanulási környezetek tervezése ugyan a sereghajtó a kompetenciák fontossági sorrendjében, de az oktatók kb. fele ebben az esetben is fontosabbnak értékeli a kompetenciát, mint amennyire magára jellemzőnek, ami egyfajta kiindulópontja lehet a változásoknak, Összességében az oktatói vélekedések alapján e területnél merül fel leginkább annak kérdése, hogy bár a technológiai változások új kihívásokat és feladatokat hoznak a felsőoktatás számára, ez mennyiben kapcsolódik az oktatói kompetenciák bővüléséhez. A vizsgálat óta eltelt időszak távolléti oktatással összefüggő tapasztalatai ugyanakkor feltételezhetően változtatnak az oktatók megítélésén. A szakmai fejlődéshez és tanuláshoz tartozó kompetenciaterületeket nem egységesen ítélik meg az oktatók. Alapvetően a kollégákkal való együttműködést és a saját tanítási gyakorlat elemzését, vizsgálatát fontosnak tartják, s különösen a kollégákkal való együttműködés terén a kompetenciáikat igen jónak is látják. Ugyanakkor az oktatás fejlesztése és a szakmai fejlődés szempontjából is jelentős új oktatási módszerek kipróbálását, megosztását vagy az egyetemen kívüli partnerekkel való együttműködést sem különösen fontosnak, sem különösen jellemzőnek nem tartják magukra nézve. Pedig a korábbi vizsgálatok alapján úgy tűnt, hogy a módszertani megújulásra, új tanulásszervezési megoldásokra elég nyitottak az oktatók (Soreco Research, 2014 idézi Berács et al, 2015; Vámos, 2011). E terület kevésbé pozitív megítélése meglepő, és sajnos összefügghet azzal is, hogy az érthetőség miatt, példaként megadott projekt és tükrözött osztályterem azt hívta elő az oktatókban, hogy itt nagyobb léptékű módszertani újításokról van szó. A kollegiális együttműködés kompetenciájának ilyen mértékű pozitív értékelése
