Page 136 [136]
5. AZ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE 135
alapú megközelítés, ami egybehangzik a korábbi hazai kutatási eredményekkel
(I. Soreco Research, 2014 idézi Berács et al, 2015; Vámos, 2011).
A tanulásközpontú megközelítés azon elemei, amelyek a minden hallgatói
csoport támogatásához és a tanulási környezetek fejlesztéséhez kötődnek, kevéssé
erősek az oktatók kompetenciákról való gondolkodásában. Meglepő eredmény,
hogy az oktatók a tehetséges hallgatók segítését minden egyéb oktatási tevékenység¬
nél és kompetenciánál fontosabbra értékelik, ezáltal messze elszakad fontossága
a képzésbe újonnan érkező ballgatói csoportok támogatásától, amelyek inkább a
kevéssé fontos és az oktatókra kevéssé jellemző kompetenciák körébe tartoznak.
A tehetséges hallgatók segítésének ilyen mértékű fontossága és elszakadása a többi
hallgatói csoport támogatásától pedig éppen szembe megy a minden hallgató
támogatására kiterjedő tanulásközpontú megközelítéssel. Ugyanakkor az újon¬
nan érkező hallgatók tanulásának támogatása és a tehetséges hallgatók segítése
esetében az oktatók kb. 50 százaléka érzékeli fontosnak, de magára nézve kevésbé
jellemzőnek az adott kompetenciaterületet, ami lényeges ösztönzője lehet az e te¬
rületeken elinduló szakmai fejlődésnek: akár a tehetséggondozás tömegoktatásbeli
gyakorlatának újragondolásáról van szó, akár új feladatok megerősödéséről. Az
online tanulási környezetek tervezése ugyan a sereghajtó a kompetenciák fontossági
sorrendjében, de az oktatók kb. fele ebben az esetben is fontosabbnak értékeli a
kompetenciát, mint amennyire magára jellemzőnek, ami egyfajta kiindulópontja
lehet a változásoknak, Összességében az oktatói vélekedések alapján e területnél
merül fel leginkább annak kérdése, hogy bár a technológiai változások új kihívá¬
sokat és feladatokat hoznak a felsőoktatás számára, ez mennyiben kapcsolódik
az oktatói kompetenciák bővüléséhez. A vizsgálat óta eltelt időszak távolléti
oktatással összefüggő tapasztalatai ugyanakkor feltételezhetően változtatnak az
oktatók megítélésén.
A szakmai fejlődéshez és tanuláshoz tartozó kompetenciaterületeket nem
egységesen ítélik meg az oktatók. Alapvetően a kollégákkal való együttműködést
és a saját tanítási gyakorlat elemzését, vizsgálatát fontosnak tartják, s különösen
a kollégákkal való együttműködés terén a kompetenciáikat igen jónak is látják.
Ugyanakkor az oktatás fejlesztése és a szakmai fejlődés szempontjából is jelentős
új oktatási módszerek kipróbálását, megosztását vagy az egyetemen kívüli partnerek¬
kel való együttműködést sem különösen fontosnak, sem különösen jellemzőnek
nem tartják magukra nézve. Pedig a korábbi vizsgálatok alapján úgy tűnt, hogy
a módszertani megújulásra, új tanulásszervezési megoldásokra elég nyitottak az
oktatók (Soreco Research, 2014 idézi Berács et al, 2015; Vámos, 2011). E terület
kevésbé pozitív megítélése meglepő, és sajnos összefügghet azzal is, hogy az ért¬
hetőség miatt, példaként megadott projekt és tükrözött osztályterem azt hívta
elő az oktatókban, hogy itt nagyobb léptékű módszertani újításokról van szó.
A kollegiális együttműködés kompetenciájának ilyen mértékű pozitív értékelése