Mivel a felsőoktatásban is egyre nagyobb figyelmet kap a tanítás minősége, fejlesz¬
tése, előtérbe kerül az oktatók szakmai fejlődésének és tanulásának támogatása.
Ehhez pedig lényeges kiindulópont lehet, hogy az oktatók hogyan értelmezik
az oktatási kompetenciákat, milyen területeken látják eredményesnek, kevésbé
eredményesnek magukat. E fejezetben éppen ennek feltárására vállalkoztunk a
hazai felsőoktatási kontextusban.
A kompetenciák értelmezésében nagy jelentősége van a tanulásközpontú meg¬
közelítés megjelenésének, erősödésének, hiszen ez növelheti a hallgatók tanulási
eredményességét, a tanítás minőségét a felsőoktatásban. A tanulásközpontú meg¬
közelítés jelenti a tanulástámogatásra, a minden hallgatói csoport bevonására, a
komplex tanulási környezetekre, a tanulási eredmények fejlesztésére való figyelést,
csakúgy, mint az oktatók szakmai fejlődésének és tanulásának felértékelődését.
Az eredmények alapján azt látjuk, hogy a tanulásközpontú megközelítés bizonyos
elemei fontossá válnak az oktatói gondolkodásban: egyes területeken erősebben,
mint a tanulástámogatás vagy a szakmai fejlődés és tanulás kapcsán, más terüle¬
teken viszont kevésbé, mint a minden hallgatói csoport támogatása vagy a tanulási
környezetek fejlesztése.
A legfontosabb oktatói kompetenciák közt szerepelnek a kurzustervezéssel,
hallgatói értékeléssel, az új tartalmak tanításával és a tanulástámogatással kap¬
csolatos területek, amelyek a tervezés, tanulásszervezés, értékelés alaptevékeny¬
ségeinek hármasát mutatják. Ezek közül az alapfeladatok közül ugyanakkor csak
a ballgatók tanulásának támogatása, facilitálása (ösztönzése) kötődik egyértelműen
a tanulásközpontú megközelítéshez, viszont ez a terület bekerül a legfontosabb
kompetenciaterületek közé. Iovább árnyalja a képet, hogy a kurzusok tervezése,
fejlesztése és a hallgatók tanulásának, eredményének értékelése esetében is az oktatók
kifejezetten elégedettek akompetenciáikkal. Az oktatók közül ráadásul a kurzusok
tervezése, fejlesztése kapcsán érzik legtöbben, hogy ebben eredményesebbek, mint
amennyire fontosnak tartják, és itt van a legkevesebb olyan oktató is, aki fonto¬
sabbnak tartja ezt a kompetenciaterületet, mint amennyire jellemzőnek magára
nézve, Mindez azt jelenti, hogy a tervezés és értékelés területén nagyfokú az oktatói
elégedettség, nem látszik, hogy a szakmai fejlődés szempontjából prioritásként
gondolnának ezekre a területekre. Ez valószínűleg összefügg azzal, hogy ezeken
a területeken nem erősödött meg a tanulásközpontú és a tanulási eredmények