Oldal 120 [120]
VI. AZ OKTATÓK ELKÉPZELÉSEI
AZ OKTATÓI KOMPETENCIÁKRÓL
A hazai felsőoktatási gyakorlatban az oktatók tanítási tevékenységéhez elsősor¬
ban még mennyiségi szempontok kötődnek — például, hogy egy oktató hány órát
tart hetente —, de már látszódik, hogy a hallgatók megnyerése és megtartása, a
képzések eredményességének növelése érdekében erősödnek a tanítás minőségi
szempontjai is. Ez pedig gyakran a tanuló- vagy tanulásközpontú megközelítéssel
kapcsolódik össze (vö. 1. fejezettel). Jelen fejezetben" ezért azzal foglalkozunk,
hogy maguk a felsőoktatásban dolgozó oktatók hogyan gondolkodnak a minőségi
tanítás elemeiről, az ezzel kapcsolatos felkészültségükről, valamint azzal, hogy
miben látják eredményesnek vagy kevésbé eredményesnek magukat. A fejezetben
ehhez az oktatói kompetenciák értelmezésére és értékelésére fogunk építeni, ami
a pedagógusok tanítása és szakmai tanulása kapcsán már régebbi irány (Falus,
2006), de a felsőoktatásban ennél kevésbé erős. A fejezet célja tehát, hogy feltár¬
juk az oktatók kompetenciákról alkotott elképzeléseit és azt, hogy a különböző
tudományterületeken dolgozó, eltérő mennyiségű tanítási tapasztalattal rendel¬
kező oktatók elképzelései mennyiben különböznek egymástól. Ehhez az előző
fejezetben is használt kérdőíves vizsgálat eredményeire építünk, amit részletesen
a 3. fejezet 3.2. részében mutattunk be.
I. AZ OKTATÓK ELKÉPZELÉSEI AZ OKTATÁSI KOMPETENCIÁIK
FONTOSSÁGÁRÓL ÉS ÉSZLELT EREDMÉNYESSÉGÉRŐL
E fejezet is a hazai oktatók elképzeléseire fókuszál, az oktatói kompetenciák
fontosságát és észlelt eredményességét tárja fel. Az oktatói felkészültségről alko¬
tott személyes, érzelmektől sem mentes, tudatos vagy nem tudatos, igaznak vélt
5 A fejezet kisebb módosításokkal egy korábbi tanulmányra épül. Az eredeti változat
megjelent: Kálmán, O. (2019). Oktatói kompetenciák — ahogyan azt a hazai oktatók látják,
Pedagógusképzés, 18. (1-2): 14—42.