Oldal 120 [120]
OCR
VI. AZ OKTATÓK ELKÉPZELÉSEI AZ OKTATÓI KOMPETENCIÁKRÓL A hazai felsőoktatási gyakorlatban az oktatók tanítási tevékenységéhez elsősorban még mennyiségi szempontok kötődnek — például, hogy egy oktató hány órát tart hetente —, de már látszódik, hogy a hallgatók megnyerése és megtartása, a képzések eredményességének növelése érdekében erősödnek a tanítás minőségi szempontjai is. Ez pedig gyakran a tanuló- vagy tanulásközpontú megközelítéssel kapcsolódik össze (vö. 1. fejezettel). Jelen fejezetben" ezért azzal foglalkozunk, hogy maguk a felsőoktatásban dolgozó oktatók hogyan gondolkodnak a minőségi tanítás elemeiről, az ezzel kapcsolatos felkészültségükről, valamint azzal, hogy miben látják eredményesnek vagy kevésbé eredményesnek magukat. A fejezetben ehhez az oktatói kompetenciák értelmezésére és értékelésére fogunk építeni, ami a pedagógusok tanítása és szakmai tanulása kapcsán már régebbi irány (Falus, 2006), de a felsőoktatásban ennél kevésbé erős. A fejezet célja tehát, hogy feltárjuk az oktatók kompetenciákról alkotott elképzeléseit és azt, hogy a különböző tudományterületeken dolgozó, eltérő mennyiségű tanítási tapasztalattal rendelkező oktatók elképzelései mennyiben különböznek egymástól. Ehhez az előző fejezetben is használt kérdőíves vizsgálat eredményeire építünk, amit részletesen a 3. fejezet 3.2. részében mutattunk be. I. AZ OKTATÓK ELKÉPZELÉSEI AZ OKTATÁSI KOMPETENCIÁIK FONTOSSÁGÁRÓL ÉS ÉSZLELT EREDMÉNYESSÉGÉRŐL E fejezet is a hazai oktatók elképzeléseire fókuszál, az oktatói kompetenciák fontosságát és észlelt eredményességét tárja fel. Az oktatói felkészültségről alkotott személyes, érzelmektől sem mentes, tudatos vagy nem tudatos, igaznak vélt 5 A fejezet kisebb módosításokkal egy korábbi tanulmányra épül. Az eredeti változat megjelent: Kálmán, O. (2019). Oktatói kompetenciák — ahogyan azt a hazai oktatók látják, Pedagógusképzés, 18. (1-2): 14—42.
