Seite 111 [111]
IIO V. AZ OKTATÓK NÉZETEI A TANÍTÁSRÓL ÉS A SAJÁT SZAKMAI TANULÁSUKRÓL
A faktorstruktúra így az eredeti állítások 57,2390-át magyarázta, a skálák meg¬
bízhatósága megfelelő.
Az eredmények alapján az oktatók körében a legnépszerűbb szakmai fejlődési,
tanulási tevékenység reflexió segítségével történik, majd a kollégákkal együttmű¬
ködve tudásmegosztás vagy fejlesztés révén. A vizsgálatok használata, valamint a
képzések és olvasás révén történő tanulás viszont kevéssé jellemző. Összességében
inkább az informális saját gyakorlathoz, illetve a kollégákkal való együttműkö¬
déshez kötődő tanulási tevékenységek jellemzőek az oktatókra.
4.4. A képzési területek és a tanítási tapasztalatok szerepe
Az oktatók tanításról és saját szakmai fejlődésről alkotott elképzelései, illetve a
saját szakmai fejlődésük, tanulási tevékenységük kapcsán is megvizsgáltuk, hogy
ezek az elemek mennyiben változnak a képzési területek szerint, valamint a tanítási
tapasztalatok fényében.
Tanítási megközelítések
Az egyes tanítási megközelítések típusai közül az információ- és értékelésközpontú
megközelítés változik a legkevésbé, a leginkább pedig a gyakorlatorientált és az
előzetes tudásra, interakciókra épülő, a képzési területek szerint (5.2. ábra, lásd
a következő oldalon). A Kruskal-Wallis-próba alapján az információ- és értéke¬
lésközpontú megközelítés egyedül a társadalomtudományi képzésben mutatott
eltérést, ahol kevésbé volt jellemző az oktatókra, mint a nem társadalomtudományi
területen tanítókra (H(2) -— 6,63, p c 0,05). A gyakorlatorientált és az előzetes
tudásra, interakcióra épülő megközelítés is a 14 képzési terület közül kilenc esetben
mutatott jelentős különbségeket.
A 5.2. ábra alapján mindkét tanulásközpontú tanítási megközelítés kevésbé
jellemző a természettudományi (GyM: H(2) = 16,74, p < 0,01; EM: H(2) =
15,93, p < 0,01), az agrar (GyM: H(2) = 9,85, p < 0,01), a mtiszaki (EM: H(2)
= 16,07, p < 0,01), az informatikai (GyM: H(2) = 6,79, p < 0,05), az orvos- és
egeszsegtudomänyi terület kepviselöire (GyM: H(2) = 11,70, p < 0,01; EM: H(2)
= 11,67, p < 0,01), azaz a kemény tudomänyterületek oktatéira, szemben az ilyen
területeken nem tanítókkal. Továbbá e két tanulásközpontú megközelítés azon
oktatók körében jellemzőbb, akik több mint egy képzési területen tanítanak. Ez
alól csak a pedagógusképzés (GyM: H(2) = 36,68, p < 0,01; EM: H(2) = 43,86,
p c 0,01) és az előzetes tudásra és interakciókra épülő megközelítés esetében
a művészeti, művészet-közvetítési terület oktatói (EM: H(2) = 9,82, p < 0,01)
képeznek kivételt, akikre egyébként is a legjellemzőbbek ezek a megközelítések.