Oldal 101 [101]
Ioo V. AZ OKTATÓK NÉZETEI A TANÍTÁSRÓL ÉS A SAJÁT SZAKMAI TANULÄSUKRÖL
formális tanulási utakat (Knight et al., 2006), míg egy ausztrál egyetem oktatói
éppen a kollegiális, de formális együttműködésekre voltak a legnyitottabbak
(Ferman, 2002).
1.3. A képzési területek jellemzői és a tanítási tapasztalatok szerepe
Míg a tanításról alkotott elképzelések esetében a vizsgálatok elsősorban a képzési
területek hatásaira fókuszálnak, addig a szakmai fejlődés és tanulás tapasztalatának
feltárásakor ugyan kevésbé elterjedten, de inkább a tanítási tapasztalat szerepe
jelenik meg. Mivel az ilyen jellegű, az oktatók szakmai fejlődését feltáró kutatások
ritkák, a pedagóguskutatások eredményeiből is merítek.
A felsőoktatáshoz kötődően Shulman (2005) kiemeli a tipikus vagy emblema¬
tikus pedagógiák (signature pedagogies) fontosságát, azaz azt az alapvető tanítási
módot, ahogyan a jövőbeli szakemberek felkészítését megszervezik. Így például
a jogászképzésben az esetmegbeszélés válik meghatározóvá, az orvosképzésben
a betegágy melletti gyakorlat. Ez az elmélet tehát a felsőoktatás általános és át¬
fogó oktatásfejlesztései helyett előtérbe állítja a szak- és tudományterület sajátos
gondolkodását, kialakított struktúráit az oktatásról és az oktatók saját szakmai
tanulásáról. Pozitívuma a koncepciónak, hogy mivel a leendő szakember víziójából
indul ki, abból, hogy a végzettnek hogyan kell gondolkodnia, tevékenykednie,
szakmai integritással viselkednie, erősíti a tanulásközpontú megközelítéseket
is. Nehézsége, hogy könnyen megmerevíti, beszűkíti egy-egy szakterület tanulá¬
si-tanítási lehetőségeit, a megszokott rutinok reflektálatlan követése nehezítheti
a képzések változását, megújulását.
A tipikus vagy emblematikus pedagógiák mellett az egyes tudomány- és szak¬
területek sajátos tudáskoncepciója menténis vizsgálták a tanulással, tanítással kap¬
csolatos nézetek eltérő jellemzőit. A tanítási megközelítések kapcsán több kutatás
(pl. Lindblom-Ylanne, Trigwell, Nevgi & Ashwin, 2006; Lueddeke, 2003; Stes
& Van Petegem, 2014) kimutatta, hogy a puha tudományok (pl. bölcsészeti, jogi
terület) oktatói körében erősebb a tanulásközpontú megközelítés, mint a kemény
tudományok (pl. természettudományi, informatikai) képviselőinél. Az eredmények
alapján nagyobbak a különbségek a puha és kemény, mint az alap és alkalmazott
tudomänyterületek között (Lindblom-Ylänne et al., 2006). Ugyanakkor a pedagögiai
képzések különösen a kemény tudományok képviselői esetében hoztak elmozdulást
a tanulásközpontú megközelítések felé (Stes, Coertjens & Van Petegem, 2010).
A szakmai fejlődés és tanulás preferált formái eltértek a különböző tanítási
tapasztalattal rendelkező pedagógusok körében a közoktatásban végzett kutatások
alapján. Egy német, nagy mintán végzett kutatás (Richter, Kunter, Klusmann,
Lüdtke, & Baumert, 2011) szerint a formális képzéseken elsősorban a karrierjük